Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1974 (51-52. szám)
1974-12-01 / 51-52. szám
állt rendelkezésre egy ütőképes hadsereg, de Mackensen német tábornok serege sem, mint 1916-ban. Nyomukban a bolsevisták áradata. Hazánk szomorú sorsa ekkor már elkerülhetetlenné vált. PÓRUL JÁRT CSEH ZSIVÁNYOK Régi história, amelyhez hasonló több is előfordult az 1919-21-es években, az akkor hivatalosan csak ideiglenes - nek nevezett magyar-cseh határsávban. Sajnos, ez a megjelölés idővel lekopott, s arra már csak mi, az akkoriban ott szolgált öreg csontok emlékezünk, akik akkor még reménykedtünk, hogy a nevében ideiglenes határ nem lesz végleges és valahol odafönt érvényt szereznek annak, hogy ez a szégyen-határ ne színmagyar földön, magyar falvak közt húzódjék. De a reménytkeltő 1939-44-es évek után <— ha mi nem is mondunk le róla <—> annak már nem nevezhetjük. De kezdődjék a történet. A mai divat szerint miniháború -nak nevezhetjük az eseményt, amelyik magyar csendőr határőr járőrök és a cseh rablók között zajlott le a miskolci kerület ózdi szakasza területén, a Hangony e— Domaháza közti határszakaszon 1920-ban. Én akkor még a katonaéveimet szolgáltam Miskolcon, így sajnos, nem is voltam részese a ránk nézve fölényes sikerrel végződött csete paténak, amit széltében-hosszában tárgyaltak akkoriban a környéken, így a laktanyánkban is. A hír akkor kelt szárnyra, mikor egy határőr thtts-t súlyos térdlövéssel szállítottak be a miskolci honvéd kórházba. A sors azután úgy hozta, hogy én is átöltöztem csendőrnek és évek múlva a hangonyi Örsre kerültem, ahol Doros István thtts. az összetűzés részese és fő irányítója volt a parancsnokom. Tőle hallottam annak lefolyását az alábbiak szerint. Akkoriban az ideiglenes határ még kövekkel nem volt kijelölve, s azt a cseheknek ítélt és nekünk maradt községek girbe-gurba, egymásba nyúló határai szerint portyázták. Természetes, hogy ez sok ellentétre adott okot, napirenden voltak a kisebb incidensek, a jogtalannak ítélt, vagy vélt határsértések, amikor a járőrök a mondhatni csak “elméleti határt hol itt, hol ott átlépték. 12