Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1971 (37-40. szám)
1971-06-01 / 37-38. szám
HŐSÖK NAPJÁRA Korhadt fakeresztek. Már fiatal koromkan is rajongtam a 48-as honvédekért. Húzott a vágy, de a sors is úgv akarta, hogy a magyar hősök utódai közé álljak. Honvéd lettem; i—í A régi, hatalmas laktanya folyosóinak falait a haditörténelem csataképeinek százai borították. Akkor még a régmúltból a K.u.K. világból is volt ott több olyan, ami manvar szemnek már idegen volt. Vasárnap délutánokon órákhosszat nézegettem a magyar fajtám hőseit, világra-szóló diadalait. Csak ezek érdekeltek! A honfoglaló vezérek kopjásainak viharzó lovasrohamai. Hunyadi nándorfeh érvári diadala, Mátyás Bécs előtt, Rákóczi kávébarna atillásainak hősi harca. Ezekhez tartozónak éreztem magam, ezek utódaihoz, a tépett magyar bakához, az én fajtámhoz! Öt évtized futott el azóta és a magyar hősök szétplántálták a magyar tájak tarka-vadvirágait Európa minden mezejére, a Dontól a Piaveig, a Fekete tengertől a Verdun erőd-övezetéig. A halál pedig sűrűn tűzdelte a virágbokrok mellé a íakereszteket. Közben a tragikus magyar történelmi sors csak rövid negyed-századig engedélyezte, hogy a nemzet szabadon, nyíltan hullathassa a könnyeit hőseiért és hogy háborítatlanul róhassa le kegyeletét a szent fakeresztek előtt. Ma, ismét rabbilincsbe vert nemzetre virradt május utolsó vasárnapja, a magyar hősök emléknapja. Az elnyomás most még gyilkosabb, mint a tovatűnt 4 évszázad alatt volt. A magyar katonán ismét idegen egyenruha van és újra akadnak nemzetárulók, akik idegen bálványok elé hajszolják meggyötört népünket, hogy hozsannázzon asszonyaink és leányaink meggyalázói, legjobbjaink véreskezű gyilkosai előtt. A magyar hősök porladó hantok, korhadt fakeresztek alatt hiába álmodnak egy újra szabad, boldog hazáról. Elhagyott sírjukat csak a jótékony természet díszíti fel a legszebb, a legdrágább ékességgel, a magyar tájak tarka vadvirágaival. 2
