Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-06-01 / 33-34. szám
LEGFŐBB ÉRTÉK AZ EMBER II. Rész. (Előző számunkban ismertettük bajtársunk több év utáni orosz fogságból való megérkezését Máramarosszigetre, onnan Budapestre, ahol őket az ÁVO vette át.) A Keleti pályaudvarról a menet utolsó részlege is beérkezett az “AVOS” őrszemélyzet diszkisérete mellett a Mosonyi utcai volt rendőrlaktanyába. Dübörögve, kongva zárult be a tömör vaskapu. Lélekölő, üres kongás volt ez a számunkra a szeretet ünnepén, karácsony este. Ezzel egy olyan rabságba kerültünk. ahol meghalt az Isten! Nem hívtak a harangok éjféli misére. Szovjet hadifogságból kitaszított rabok lettünk saját Hazánkban. Ez volt a "Kormányunk karácsonyi ajándéka részünkre. * * * Többemeletes épület tárult a szemünk elé, erős villanyfény mindenütt. Eddig ismeretlen hely . . . borús kétkedés ülte meg a lelkünket . . . Ávósok részéről kiabálás, ordítozás, káromkodás! Előre! Mozgás! hallatszott ismételten az Ávós tisztek durva hangja, ök bőrkabátban, bilgeri csizmában. Visszanyúlt emlé kük a 18/lQ -es Szamuelli terrorista Lenin legényeire. Ezeknél csak a kézigránát hiányzott. Betereltek az egyik többemeletes épületbe, ahol azután csoportonként — összezsúfolva, mint a heringek — helyeztek el a szobákban. Itt nemhogy ágy, de prices sem várt, hanem a hideg betonpadlóra vékonyan szórt szalma, s azon 1~1 pokróc. Cuccainkat fejünk alá téve, azon szorongtunk összebújva. A magasan lévő ablak fehér festékkel bemázolva, így kilátás semmi. Elfojtott düh uralkodott a nyúzott arcokon . . . kérdve, miért? . . . meddig? ... mi lesz a sorsunk? . .. és már láttuk az Apokalipszis négy lovasát, hallottuk patáik dobogását . . . hogy lészen itt majdan aratás . . Igen! Most minden megváltozott körülöttünk, gyökerestül! De az elfáradt, elgémberedett testek végülis álomba merültek, nem érezték a kemény fekhelyet. Csend lett. A szoba kulccsal bezárva, őrség a folyosón. * * * A következő napokon korai ébresztő. Tisztálkodás szobánkint a folyosón. Fürdés hetenkint egyszer, csak zuhany. Voltak gyengélkedő, orvosi vizsgák is. Súlyosabb betegek a rabkórházba kerültek. De rabok voltunk mindnyájan .. . de vajon miért? Ez a kérdés kínozott valamennyiünket. Nagyon ügyeltek, hogy a szomszéd, vagy szemben lévő szoba lakóival ne érintkezhessünk. Ez tilos volt. Étkezés: reggeli, ebéd, vacsora, igen gyenge. Főleg szárazborsó-Ieves, vagy ugyanolyan főzelék. Ez volt a főétel, a kalória. Nem voltunk mi válogatósak, nem kívántunk töltött-káposztát, vagy gulyást, megszoktuk a "ruszki” kosztot, a "szup”-ot és a "kas”-t fekete kenyérrel, de az új “otthonunkban” mégis jobbat reméltünk. Igaz, ők azt mondják, aki nem 8
