Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-12-01 / 35-36. szám
A tragédia végső akkordja, hogy a TSZCS alakítása 1 évvel eltolódott. * * * — Ugyanezen lap egy másik cikkében olvassuk, hogy 1946 nyarán a miskolci fogház udvarán akasztották fel — mérhetetlen kínzások után — OLÁH András alhadnagyot, aki a 7. miskolci nyom. ao. külcsoportvezetője volt. 1945- hen parancsra, ő is Nyugatra települt, ahonnan — naiv jóhiszeműséggel — mert nem érezte magát bűnösnek, hazament, bár józanabb bajtársai igyekeztek lebeszélni szándékáról. * * * — Epizód. Két idős cső. bajtárs Cleveland egyik könyvtárában keresi a szellemi táplálékot. Egy fiatal asszonyka is azon serénykedik, de nem boldogul, látszik, hogy idegen. Beszélgetésbe kezdenek. Elmondja, hogy nemrég jött ide férjhez Kassáról. Kérdezgetik, hogy mi újság ott? Mesél az ottani ma. gyarok életéről, majd közbeveti, hogy a város nagy problémája a cigányok, akik ezrével lepik el a várost, s a hatóság nem tud köztük rendet teremteiv épp úgy, mint itt a színesekkel. — “Hát bizony — mondta — kakastollasok. (Így!!) kellenének oda is, mint ide! ’ No, ez már közelebbről érdekelte a két hadfit és megkérdezték, hogy ő, aki még aligha láthatott csendőrt, honnan veszi ezt a megállapítást? — “Apámtól, aki a barátaival gyakran emlegeti őket és visszavárja, mert csak akkor lenne rend mind a városban, mind a falvakban, ha azok visszamehetnének!” Jóleső érzéssel nyugtázták az asszonyka elismerését azzal, hogy látszik, jó magyar ember az édesapja, de ő is maradjon meg annak itt, tartsa meg és terjessze a cső-k iránti jó véleményét és rokonszenvét. * * * — Nem hagynak békén! A “Magyarország” c. otthoni képes hetilap 9 folytatásban, 1,—4 oldalon 4—4 hasábos cikkben foglalkozik a csendőrséggel Történelem c. alatt, minden oldalon 1 — 1 fényképpel. — Részletesen nem érdemes foglalkozni vele, mert annyi badarságot és valótlanságot sürített bele Molnár Károly, a cikkíró, így csak egyes részletekre térünk ki. így: szerinte IV. Károly király 1921-es visszatérési kísérletekor Horthy 5 cső. századot vezényelt ki ellene, akik ágyúval lőtték a király vonatát. A cső. legénység a testület megalakulásakor csak kalapot és zubbonyt kapott, a többit maga szerezte be : A 20-as években falragaszokon csalogatták a népet a testületbe! A közgazdálkodások azért álltak jól, “mert ingyen munkára kényszerítették a környékbelieket!” A portyázó cső-k minden egyes tereptárgynál 50 percet tartózkodtak. Beszél a nyomozók “embertelen” munkájáról és egyik ezds-ről, aki “nem egyszer forró kályhára ültette a szerencsétlen gyanúsítottat”. Tárgyalja azután a délvidéki tisztogatást és a deportálásokat, — a maga 26
