Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-12-01 / 35-36. szám
Az atlétikai versenyekre minden kerületnek ki kellett állítani egy 5-ös tiszti és egy 5-ös legénységi csapatot a staféták, ugrások, dobások minden ágában. Az összeredmény alapján döntötték azután el, bogy melyik kerület miben vitte el a pálmát. Az egyéni győztesek értékes tiszteletdijat és oklevelet kaptak. A fiatal tisztek mindegyikének legalább 1 számban kötelező volt szerepelni, <— néha kedve ellen, vagy rátermettség nélkül is. így akadtak azután komikus esetek, mint pl. amikor a 400 m-es futásra a kerület által benevezett B. János bt., aki szélesebb volt mint magasabb, akkor totyogott el a tribün előtt, mikor a többiek már a hűsítőn is túl voltak. Vagy mikor az úszóversenyen a starthoz állt K. G. bt., s az "elkészülni vezényszó után bátraszóll az indító Csörgey őrgynak, hogy “Őrnagy úr, ha fuldoklóm, tessék kimenteni”. “Mi az, miért fuldoko Inál? ’ ' Mert nem tudok úszni! “Állj az egész! Hát akkor mit keresel te itt?” “Benevezett a kerület!” A versenyek minden évben más más kerület székhelyén folytak le, mindenütt nagyszámú, lelkes közönség előtt. Ez volt a rendezők versenye. A hadsereg országos atlétikai versenyein a cső-k mindig eredményesen szerepeltek. Itt névszerint megemlékszem a fiatalon meghalt kiváló atlétánkról Nyilasi Béla főtörm-ről, valamint az ugyancsak kimagasló eredményeket elért Osztopányi és Jakus cső- kről. A “Modern pentatlon -t, a versenyek legszebb és legnehezebb számát 1928 ban egy cső. tiszt bt-unk nyerte meg a honvédekkel szemben. Ezeken kívül voltak lovas-versenyek és Hubertus vadászlovaglás is. A Bükkben és Mátrában sitanfolyamok, melyeknek eredménye a hadsereg siversenyeken mutatkozott meg, ahol a 20 krn-es, céllövészettel kombináltjárőrversenyen a cső-ség csapata 2 ízben is első lett! Résztvettünk Ausztriában az u.n. magas-hegység sikiképzésen is. Mi, akkori fiatalok ma is hálásan gondolunk Száhlender altbgy.-ra, aki így lehetővé tette, hogy a sportolás mellett a területi szétszóródottságunkban, i— amikor máskülönben az u.n. alkalmazó megbeszélésekétől eltekintve a vidékiek még a kerületbeli bajtársakkal is vajmi ritkán találkozhattunk, — ha évente csak 1—2-szer is, így mégis együtt tölthettünk pár napot, ápolhattuk a bajtársi szellemet és az összetartást. Maradjanak ezek meg szolgálatunk szép emlékeinek és feledjük el a versenyeken elszenvedett vereségeket! v—i EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL (Az otthon 5 nemzedéken át őrzött régi iratok, újságok, okmányok, levelek közül a nagyapám idejéből való néhány újságot visszahozott nekem a “véletlen“, —- egyebem se maradt. Nem lesz talán érdektelen abból hozni egyes részleteket.) 25
