Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-12-01 / 35-36. szám
egy Ávosnalc, aki szobaszemlét is tartott. Ha valami nem tetszett, mindent szétdobált, amit rövid idő alatt rendbe kellett hozni. A jelentést a szobaparnok adta le, miután vigyázz -t és fővetést vezényelt. Gyakori volt az éjjeli ellenőrzés és a riadó. Akár milyen vizes lábbelivel értünk is haza, annak az esti jelentkezéskor már ragyogni kellett. A fogolyélelmesség kitalálta, bogy arra legjobb a vizes korom. Volt cipész, szabó-műhely, orvosi és gyengélkedő szoba. De gyengélkedőnek csak a legsúlyosabb esetben nyilvánítottak valakit. Több haláleset is előtc-dult a táborban, de sosem tudtuk meg, hogy hova temették azokat. Heti egyszeri fürdés és fehérneműváltás, 8 órai munka 6 napon át, de azt sokszor túlteljesítettük. A szakma szerint megszervezett brigádok fél 8-kor indultak munkába. Kezdés 8-kor, közben 1 órai ebédszünet. Ha közel dolgoztunk a konyhához, akkor ebédre bevonultunk. Ha nem, akkor kihozták a munkahelyre. Egy év múlva munka bért is kaptunk a ledolgozott % szerint. Ha valamennyi összegyűlt, “speizolhatott” a rab. Vehetett élelmet, tisztálkodó*! cikket, anrt a szobaparnok írt össze, A munkateljesítményért a brigád parnoka volt felelős. Az állapította meg a munka utáni %-ot és adta be számfejteni. A br’gádok mellé Ä^7os tisztesek voltak kirendelve. E7ek voltak a hajcsárok! Ezek még a foglyok közötti beszélgetést sem engedték meg, de nem egyszer bántalmazásra is vetemedtek. Nevüket nem tudtuk, így egymásközt "‘Táska pofájú , Falu rossza ”, Bájgunár”, ‘ Őrangyal” volt a nevük. Ez utóbbi volt az egyetlen jóindulatú. Épületparnohck Avne ti-k ■■■'diák. Bevonulás után narancshirdetés, eligazítás, míg végre jött az “Oszolj”! Az udvaron tartózkodni, más szobába bemenni tilos volt. Nagy Imre első miniszterelnöksége idején jött valami enyhülés és a koszt is feljavult. Fogdák az épület nedves, penészes pincéi voltak. Ebben volt egyes, közös és elsötétített zárka is. Középkori börtönnek is beillettek. Több bajtársunk “belekóstolt”, néhányan csak azért, mert megküé ndt-k kapcsolatot keresni a rokonaikkal. A fogdásokat különleges ccukIógvakorlatokkal is “szórakoztatták” a kíméletlen smaszerek. I«y: sarokbaállitás hosszú időre, amitől térdig dagadt a Iába. Kábeltánc, ami abban állt, hogy a páciens Iábafejét kábeldróttal verték, hogy az az ütéseket k'kerüíendő, ugráljon. Besúgók is voltak. Ezek kedvezőbb beosztást és anvagi előnyöket élveztek. M !re rájöttünk, már «okán megjárták a közlékenységükkel. Még a fogdába i? voltak ilyen aljas alakok beszervezve. * * * A földmunkák voltak a legsürgősebbek. Gyári épületek alapjának kiemelése, csatornázás, planirozás, úthálózat, vasúti sínek fektetése, kavicsbánya kitermelés, stb. Több ezer köbméter föld lett megmozgatva —, kézerővel! A kavicsbánya munka volt a legnehezebb, ahová büntetésből is helyeztek embereket. Sajnos, az e«yik legkeményebb hajcsár brigádnarnok a mi sorainkból került ki. A rosszemlékű Monori cső. szakvez. volt az illető, aki durvaságaival és gorombaságaival “érdemeket szerzett” és a tábor belső pamoka lett. Az ő 6
