Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-06-01 / 33-34. szám
SOKAT FOGLALKOZIK VELÜNK az otthoni sajtó. Legújabban ismételten a tollára kapott minket, csendőröket. Egymásután olvassuk a cikkeket, amelyekben hol a Testületünk, hol egyesek szerepelnek a megfelelő körítéssel, szemenszedett aljas jelzőkkel kidíszítve. Hozunk párat mutatóba: A Képes Újság ezévi 2. sz. hozza egyik, előbb félholtra vert, majd kivégzett bajtórsunk fényképét. Ugyanabban egy fehérkeztyűs, — tehát díszelgő >— cső. század a Böszörményi úti cső. laktanya udvarán. A cikkben az alábbi kitételek: ... kis bűneiket nagyokkal, rettenetesekkel tetézték ... bűntársak a történelem legnagyobb tömeggyilkosságában... hányszor láttuk apámat öszszetörve, csendőröklök közül szabadulva. .. eszmélésem pillanatától ők jelentették nekem az ellenséges hatalmat . . . idomítással határos fegyelmezettség, s bestiális agy...” — — A “Tükör” ez évi 1. sz-ban “Kakastollasok” c. alatt: “...nem modortalanságukkal, hiányos előképzettségükkel tűntek ki a csendőrök! Embertelen vadságukkal, a falu népének és a vidéki kisvárosok népének kegyetlen terrorizálásával, botozással, rúgással, majd 44 nyarán százezrek barbár deportálásával . . . hogy a csendőr a Horthy világ leggyűlöltebb szereplője legyen ... a horthysta cső-i szervezetet kiegészítették a cső. nyomozó-testülettel is (ü) ez a testület kapta a feladatot, Hogy a legkíméletlenebb eszközökkel lépjen fel a hazafi ak (11), mindenek előtt a kommunisták ellen.” Ezután jön a kedvenc témájuk a deportálás, telve egetverő hazugságokkal. A szöveg alján egy lovas cső. jőr képét hozza. A sok aljasság után jól esik az ember szemének a remek lovakon ülő két délceg csendőrt látni. •— Ugyanez a lap a következő számában hivatkozik a “Kakastollasok” c. cikkre és azt azzal egészíti ki, hogy “A gyűlöletes fegyveres testület tagjainak széleskörű fegyverhasználati joga volt..és idézi a Szut 330. par. 1. pontját azzal, hogy . . . tehát a kakastollasok önmaguk döntötték el, hogy mikor nyúljanak a fegyverükhöz!” Ehhez a szerencsétlen megállapításhoz nem kell magyarázat. Majd ismerteti a cső. jogait is, mely szerint felhívásának mindenki engedelmességgel tartozott, e jogok tehát “lehetővé tették, hogy terrorizálják a lakosságot!” Egy elterjedt lapban ilyen idétlenségek! De, hogy a cső. az államhatalmat képviselte, arról nincs szó. Ez a lap 1919-ből említ egy Lukács Iván nevű cső. szds-t. Egyetlen Lukáts nevű cső. tisztünk volt, de az sem Iván és az csak 1921-ben lépett át a csapattól a testületünkbe. Tehát ez sem igaz, mint annyi más közlésük. — Á “Szabad Nép” c. újság egyik régi példánya került hozzánk. Idézünk belőle. “.. . amikor Horthy rátört Szerbiára, Horthy csendőrei irtó-háborút vezettek délszláv asszonyok és gyerekek ellen. A kakastollasok raboltak, gyilkoltak, gyújtogattak ...” A német katonáknak pedig —- “. . . egy Muráty Tibor nevű csendőr főhadnagy volt a tanácsadójuk. Egyszer tökrészegen jött be hozzánk, 19
