Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-06-01 / 33-34. szám
Lapzártakor kaptuk a rövid hirt, hogy a németországi Rhein Brohiban szívszélhüdés következtében meghalt KÖRMENDY Árpád g. alezredes bajtársunk. Temetése május 13-án volt, nagy részvét mellett. Távozása nagy veszteség, mert egy körszeretetben álló, talpig becsületes, igen jó bajtársat vesztettünk el. * * * Hozzátartozóiknak ezúton küldjük őszinte részvétünket. EMLÉKEZÉS PINCZÉS ZOLTÁN TÁBORNOKRÓL Huszonöt évvel ezelőtt egy hideg, késő őszi éjszakán Németország egy kis erdejében, feleségével együtt önként vetett véget életének Pinczés Zoltán tábornok. Csendesen, minden emóció nélkül ment el, mint ahogyan élt is. Tragikus tettét senki sem kárhoztatta. Ha valaki, úgy ő tudta, hogy mi várhat rá otthon, vagy itt az emigrációban! Mindezeken túl összeomlani látta azt a nagy művet, amiért élt, dolgozott: "A m. kir. Csendőrséget”. Mint próbacsendőr Erdélyben, a mádélfalvai őrsön kezdte pályafutását, hogy nagyszerű munkabírásával, széleskörű tudásával, pontos meglátásaival, írásaival, szabályzatszerkesztéseivel, testületszeretetével mint tábornok fejezze be azt, távol szeretett Hazájától. Ki ismerhette jobban a csendőrséget mint ő, aki próbacsendőr korában együtt élt azokkal, akiknek vállára nehezedett tulajdonképpen a közbiztonsági szolgálat súlya, hogy később, különböző beosztásokban az ott nyert tapasztalatait, tudását oly mértékben kamatoztassa, mint ahogy azt előtte soha, senki! Az első világháborúban önként jelentkezett harctéri szolgálatra, ahol 3 ízben részesült kitüntetésben. A háború után minden idejét a csendőrség újraszervezésének szentelte, s megszerkesztette a maga nemében — talán az egész világon — egyedülálló új szolgálati szabályzatát (Szut.) a csendőrségnek, melynek nemcsak a precizitása, hanem a nyelve is megfelelt minden idők követelményének. Különböző tanfolyamokon tanítva világos, magyaros, magvas, magas színvonalú előadásai alatt hallgatói csüngtek szavain. Tőle igazán lehetett tanulni! A való életet tanította, de nemcsak tanította, hanem az ő egyszerűségében és szerénységében élte és átélte a híven, becsülettel, vitézül” hármas jelszavunk igazi nemes értelembe vett lényegét. Kedvenc mondása volt, hogy a csendőrség olyan jól van megszervezve, hogy még (a gyakran váltakozó) Felügyelők sem tudják tönkretenni. Éveken keresztül szerkesztette a Csendőrségi Lapokat, s azt olyan magas színvonalra emelte, hogy valóban, minden csendőr kedvenc olvasmánya lett, rendfokozatra való tekintet nélkül, s az a rendőrségi és polgári körökben is 13
