Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1970 (33-36. szám)
1970-06-01 / 33-34. szám
folyosóra, szobáról-szobára. De, bogy honnan eredt, azt nem tudtuk. A vélemények megoszoltak. Sokan kívánták a munkát, a friss levegőt, az elgémberedett tagok megacélozását, vagy legalább is a nagyobb mozgási lehetőséget, ha még nem is a teljes szabadságot. Többen viszont ellene voltak, rossz jóslásokkal tűzdelve indokaikat. "Meglássátok, kiszedik a kevés zsírunkat is. Véres lesz a verejtékünk! Hajcsárok állnak majd mögöttünk! Nem lazsálhatsz hadifogoly módjára!” A végén ezeknek lett igazuk! Mert pár hét múlva valóban jött a parancs: “Munkára feli” Tudtuk, hogy a tavasz már előre küldte hírnökeit. A fagyott föld is fellazult, feltört a jeges páncél, fakadnak a rügyek, zöldül a mező! Hittük, hogy majd szorgos munkánk gyümölcseként a mi szabadságra vágyó szívünk is kivirágzik. Vágytuk és reméltük, de — nagyon csalatkoztunk! Jöttek az Ávosok: "Mindenki szedje össze a betyárbútorát, az udvaron sorakozó, irány a Keleti pályaudvar! Ott majd bevagonirozunk!” El is indult a szomorú menet, fogoly életünk további göröngyös útjára. Elcsigázott hadifoglyokból lett rabok! De felemelt fővel masíroztunk, hátha a járókelőkből felismer valaki és hírt ad a családnak!? A személykocsikból álló szerelvénybe —• újabb számlálás és névsorolvasás után — a késő esti órákban szálltunk be Ávos felügyelet alatt. De, hogy hová visz, hová vezet a sorsunk, arról fogalmunk sem volt. Az a hatalmasok titka volt. Elindultunk. Ütemesen kattogtak a vonat kerekei.. . Hová . . . Merre? . . . kérdően néztünk egymásra és találgattuk. Az irányt később az egyes állomásokról sejtettük meg: — Északkelet! De mi a szándékuk velünk . . . ? De azután az elcsigázott, kiéhezett testünk követelte az alvást, lassan mindenki elszenderedett, megszűnt a találgatás, kérdezősködés. Vonatunk pedig haladt álomba ringató zakatolással célja felé. Folytatjuk Sy -Ky + HALOTTAINK A buenos airesi bajtársaink karácsonyát szomorú esemény zavarta meg. Rövid szenvedés után, 75 éves korában meghalt ORBÁN László ezredes bajtársunk, akit december 20-i temetésén a csoport elnöke búcsúztatott és helyezett koszorút a sírjára. Katonai szolgálatát a hadapródiskola elvégzése után 1913-ban kezdte meg. Az I. világháborúban már mint csendőrhadnagy és főhadnagy vett részt a balkáni harcokban, ahol ismételten részesült kardos kitüntetésben. A két világháború között különböző beosztásokban, legutóbb mint a szombathelyi kerület parancsnoka szolgálta híven hazáját. Az emigrációs éveiből 20-at Buenos Airesben töltött nagy szorgalommal dolgozva és több éven át elnöke volt az ottani magyar ref. egyházközségnek. 11
