Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1968 (25-26. szám)
1968-06-01 / 25-26. szám
1 Gróf ZRÍNYI MIKLÓS a hadvezér és költő 350 éve született. Dédunokája volt a szigetvári hős Zrínyi Miklósnak. Első ismert őse az Árpád-házzal rokon Tar Zirind, akinek fia Koppány az akkor tiszta magyar lakosságú Zirinségnek — később Szerémségnek nevezett — hadizónai parancsnoka volt. Zrínyi Miklós, a később az osztrákok által összeesküvésért kivégzett Péter öccsével együtt, már gyermek-korában árvaságra jutott. Rokonai nevelték ősei szellemében, de hisz’ úgy is vérében volt a magyar Haza iránti önfeláldozó szeretete. Harcolt karddal és harcolt tollal. A török elleni védelműl megépítette Zerinvárát, majd a török-felvonulás egyik legfontosabb támaszpontját, az eszéki Dráva-hídat rombolta szét és elfoglalta Babocsát. Később a Velencei tó mellett — mikor az osztrák csapat a harctól visszahúzódott — ő magyar lovasságával megtámadta az erős török sereget, azt szétverte és ,,vagy 10,000-et levágott belőlük úgy, hogy a turbánok sokasága elborította a tó tükrét” •— írták a krónikások. Neve rettegett volt az ellenség előtt, a magyarság pedig boldogan lélegzett fel és belé vetette minden bizalmát, reménységét. De harcolt tollal is, támadva az osztrák hadvezetőséget, amelyik nagy hadserege dacára, egyre húzódott a törökkel való döntő, végső leszámolástól. Akkoriban a vallási kérdést szinte elébe helyezték a nemzet érdekeinek is. Pázmány Péter esztergomi érsek bár jó magyar volt, de nagy ellenfele a protestánsoknak. Az ő befolyására a katolikus főurak és papság üldözték a protestánsokat. Templomaikat elvették, egyes vidékekről kitelepítették őket. Zrínyi katolikus volt, de neki a Haza, a magyar nemzet fennmaradása, a török elleni összefogás, rendeltetésszerű életcélja volt, igy védelmébe vette a protestánsokat, mondván nekik: A ti szabadságtok az enyém is, a ti sérelmetek az én sérelmem is. Prózai művein, így a közismert Siralmas ének-en és a Török áfium ellen való orvosság-on kívül, amelyeket izzó hazafiság és hazáját féltése hatotta át, megírta örökbecsű époszát, ,,Adriai tenger syrenaia groff Zrini Miklós” címet adva neki, de általában Zrinyiász néven ismeretes. Ebben örök emléket állít dédapjának, a szigetvári hősnek. Magyar volt, hadvezér, hős és nagy költő. Ügy tanultuk, hogy egy vadkan ölte meg egy vadászaton. De a Nemzet az ő gyászos halálában mindig a bécsi kamarilla kezét látta. Hiszen Zrínyi volt, ki csak a Hazájáért élt, s akit akkor vesztett el a Nemzet, amikor a legnagyobb szükség volt rá. Dicső élete örök példaként álljon előttünk! 1
