Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1968 (25-26. szám)
1968-06-01 / 25-26. szám
HALOTTAINK Türelemmel viselt hosszú szenvedés után ez év január 6-án meghalt Buffalóban dr. FUSZENECKER István m. kir. csendőr százados bajtársunk, Közösségünk rendíthetetlen lelkes híve, alapító tagja. Mint az 1939-es évfolyamba sorolt cső. tiszt, különböző beosztásokban teljesített szolgálatot, legutóbb mint egy küzdő cső. század parancsnoka. Ezen beosztásában Újvidéktől Szombathelyig vitézül küzdve érdemelte ki a Magyar Koronás Bronz Érdemérmet — hadiszalagon kardokkal — és tulajdonosa volt a Közelharc Jelvény II. fokozatának. Mélyérzésű, igaz magyar csendőr maradt az emigrációban is, aki mintaképe volt a hűséges bajtársnak. Magánéletében kellemes modorú, jellemes, jó barát, a végletekig kitűnő, udvarias házigazda, megnyerő egyéniség. A búcsúztatót v. H. I. bajtársunk mondotta, abból idézzük az alábbiakat. „ .. .a legnehezebb gyári munkát vállaltad, hogy támogathasd a vörös pokolban élő szeretteidet, s a menekült magyar kultúrát. .. könnyes szemmel állunk koporsód mellett, s búcsúzunk a legjobb, legnemesebb katona és csendőr bajtárstól! Lelked valahol a Tejúton már csatlakozott Csaba Királyfi szellem-hadseregéhez, hogy lengő kakastollal ott is az élen menetelj, ha üt az óra rajongásig szeretett Hazád, a kárpátmedencei magyar birodalom felszabadító harcában! ... az eljövendő szent Magyarország égboltján ragyogó csillagok között, a Hadak Útján majd találkozunk!” Kedves, mosolygós, jó ,,Fuszi Pista”, a viszontlátásra! * * * Szerény gyászjelentés hozta a szomorú hirt, hogy otthon 85 éves korában meghalt BUDAY Andor ny.á.cső.ezds. bajtársunk. Hosszú — 33 évi — csendőrségi szolgálatának utolsó éveiben a szegedi cső. kér. parancsnoka, melegszívű bajtárs és elöljáró volt. Deportálása után egy pestkörnyéki faluban, egyetlen földes szobában, feleségével 13 éven át élte nyugdíj nélkül az otthoni csendőrsorsot, amit panasz nélkül viseltek. Özvegyének mély részvétünket fejezzük ki! ❖ ❖ * Késve kaptuk a hirt, hogy svédországi emigrációban a m. év júniusában váratlanul meghalt egyik régi jó bajtársunk, MALOMSOKY László ny. á. szds. 56-ban kényszerűit a hontalanságba, ahol szorgalmával, nagy akaraterővel rövidesen szép poziciót szerzett magának. Élt 71 évet. * * * Meglepetésként ért a hír, hogy a 79 éves kora dacára is töretlennek hitt FINTA József altábornagy, a m. kir. cső-ség és rő-ség volt főfelügyelője, Magyarországon a közelmúltban elhunyt. 10 évre volt elítélve, amit — egyik rabtársa közlése szerint —■ örökké bizakodó hangulatban, megadással szenvedett át. Vitéz katonát, minden tekintetben kiváló embert és rendíthetetlen hitű magyart vesztettünk el benne. 12
