Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-06-01 / 21-22. szám
A kitűnő, fáradhatatlan zenekar régi melódiái az idősebbek lelkében az elmúlt idők kedves, szép emlékeit idézte fel, de a változatos zenei műsorban a fiatalok is kedvükre rophatták kedvenc táncaikat. A sok szép Hölgy a változatos pöttyös álom-ruhákban kellemes látványt nyújtott. A hangulat emelkedett volt, s az általános vélemény szerint ezen a Pöttyösön érezték magukat legjobban a bálozók, akik a hajnali órákban egy szép emlékkel gazdagodva jókedvben, megelégedetten hagyták el a termet. Büfféről, élén a kiváló “Csabai”-\ al, a rendezőség gondoskodott. * * * Hősök Napját a clevelandi “Krasznay” magyar rádió május 28-i esti adásában a múlt évihez hasonlóan ismét elnökünk dr. Balló István örgy. méltatta. Beszédéből az alábbiakat idézzük: Emlékezzünk meg arról a tragikus sorsról, mely az utolsó évszázadok magyar katonájának jutott osztályrészül.., ■— kezdte beszédét elnökünk. Mert bár a béke és háború kérdését mindig és mindenben a politika döntötte el, a vesztett háborúknak mégis a katona volt az első áldozata. És mi az utolsó évszázadokban mindig csak vesztettünk! A szenvedések és megpróbáltatások azonban nem tudták megtörni a magyar katona ősi erényeit és amikor a haza szólította, gondolkodás nélkül készen volt az újabb harcra, az újabb áldozatokra ... és az újabb elbukásra. így volt ez a török időkben, a kuruckorban, a szabadságharc idején, majd a két világháborúban. Ugyanaz a szellem hatotta át az uj magyar katonákat, a 12 esztendős budapesti gyerekeket is 10 évvel ezelőtt. A magyar katona a száműzetésben sem pihent és nem rajta múlott sem a múltban, sem 1956-ban, hogy a jószándéku kezdeményezésekből nem lett semmi Nyugat mindig csenbenhagyott minket! “A mi katona emigrációnk — folytatta elnökünk — átmentette és fenntartotta egyetlen kincsünket, a magyar katonamult erkölcsi örökségét. Ennek a generációnak a napja azonban lemenőben van és helyünket lassanként át kell hogy vegye az otthoni és az emigrációs magyarság reménysége, a magyar ifjúság! Nem szabad, hogy a nehézségek elriasszanak, a harc a kipusztitásra ítélt magyarság puszta létéért, fennmaradásáért folyik, s mi bízunk abban, hogy ez a harc sikeres lesz! A jövő Isten kezében van és mi,. akiknek megadatott a nagy kegyelem, hogy szabad földön szolgálhatjuk rab hazánk ügyét, nekünk nem szabad elpazarolni egy ezeréves örökséget! Az otthon ma nem tud hangot adni a magyar nép fájdalmainak, keserűségének. Népünk életerejét a jelenlegi határokon belül derékbatörte a születésszabályozás, az utódállamokban pedig még a kommunista köpenyeggel takaródzó féktelen nacionalizmus is sorvasztja. Úgy tűnik fel, mintha kétségbeesett népünk céltalannak látva jelenét és kilátástalannak a jövőjét, önnönmagát Ítélte volna halálra. 7
