Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)

1967-12-01 / 23-24. szám

Részletek v. HARASZTHY István alez. bajtársunknak a buffalói MHBK március 15-én tartott beszédéből.

... ezen a napon a faji érzés tüzével a szivünkben immár 22-edszer emlékezünk — hazánk határain kívül — az 1848-49-es eseményekre, egy nagymultu hősi nép zsarnoki elnyomása ellen fellángolt, Európa legnagyobb, legigazságosabb és legemberibb szabadságharcára.

Egy év hijján 120 esztendeje annak, hogy a Nemzeti Muzeum lépcsőjére felállt lánglelkü költőnk Petőfi Sándor és elszavalta Nemzeti Dal-át a lelkesen tomboló tömegnek... A szabadság utáni mindent elsöprő vágy, az ezért minden árat megfizetni hajlandó akarat viharként dübörög elő minden szavából.

Európa akkori legnagyobb zsarnoki hatalma a gyűlölt Habsburgok germán Ausztriája a cári pánszláv oroszok segítségével leverte a szabadságharcot. Mi Európának legtragikusabb sorsú népe vagyunk. Annak az Európának, amelyik mérhetetlen sokat köszönhet a magyar géniusznak, a tengernyi magyar vérnek, szabadságszeretetnek, államalkotó művészetének, kulturális tevékenységének. .. s mit kaptunk érte? A történelem mutatja, hogy csak hálátlanságot, meg nem értést, az önzés, embertelenség, véres elnyomás és égbekiáltó igazságtalanságok sorozatát. Áltattuk magunkat azzal, hogy mi vagyunk a keresztény Európa védőbástyája, de amit Európa népei csak addig ismertek el, amig szükség volt a hősi turáni magyar lélekre és vérre.

Szálljunk magunkba, s vessünk számot a jelennel.. . lemálik lassan az arcunkról és szivünkről az ünnepi álarc, s előbukkan az emberi irigység ... a törtetés, a biznisz lázas nyugtalansága, a közösség érdekeinek semmibevevése, az egyéni előnyök érdekében. . . Az egyes közösségek népképviseletből érdekképviseletekké váltak a társadalmi és foglalkozásbeli kasztok védelmébe ... A nagyvilágban politikai földrengések alakítják a gazdasági és társadalmi jövő arculatát, csupán a mi táborunkon belül nem történik semmi ... Két mágikus határkő közé csoportosulunk, akikben még maradt valami az emigrációs sors gerincességéből. 1944 és 56 ezek a mágikus határkövek. Angyalos címer az egyik, Kossuth címeres a másik zászló. Jogfolytonossági viták, politikai érdemek, nemzetmentő — megcsontosodott — eltökéltségek zárják el ma is az egymáshoz vezető utat és teszik nehézzé a szívben, lélekben egymásra találást! ... Ritkítsuk meg a jelszavak bozótját, irtsuk ki a közénk éket verőket! Zúgjanak szavaink, hívják a magyart a magyarhoz! Ne a világot akarjuk megmenteni, hanem hontalan sorsunk jövőjének legyünk a messiásai! 44 és 56 két zászlóval, de egy közös akarattal. .. egy harmadik zászló üdvözlésére, melyet az otthon élő Nemzet fog egy napon kibontani a nagy Tetemrehivásra! 1848-ra való emlékezés arra tanit, hogy egyedül vagyunk, s csak az összetartásból folyó erő az, amire jövőnket alapíthatjuk! Minden gondolat, szó, írás és tett, ami közelebb hozza a magyart a magyarhoz, felbecsülhetetlen nemzetszolgálat!

7