Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-06-01 / 21-22. szám
Csendőr tanzászlóaljak, századok, szakaszok, őrsök sorakoztak fel a keményen harcoló honvédségünk mellé! Büszkén, felemelt fejjel irom és vallom, mint a volt m. kir. honvédség tagja, hogy csendőreink ebben az ádázi, infernói küzdelemben nagyszerű katonai szaktudással és nemzeti öntudattal felvértezve álltak a védelmi vonalakban. A géppuska mellett, a páncélkocsikban, fegyveres tusában példaadóan, megtépázva és sebzetten is férfiasán küzdöttek a bolsevista csapatok és csatlósaik ellen! Békében a jogrendért harcoltak csendőreink ... most a szabadságért, a bolsevista-mentes Haza határaiért! Élet, vagy halál! A szennyes áradat tajtékzó vad dühhel ostromolta a gátat. Mi lesz, ha átszakad? Véres verejtékkel védték csendőreink, honvédeink a Nemzetgátját, hogy fel ne tépje a vörösfolyam, mert ha gátszakadás lesz ... mindent elönt az áradat.. . s minden elpusztul... megáll az idő ... a történelem, s megszakad az élet. .. Kárpátok ... Vereckei szoros ... Csepel... Budai Vár ... s az egész ország és az Isten a tanúja, hogy csendőreink saját testüket dobták a vörös páncélosok elé, de a túlnyomó erővel nem birkózhattak meg. De a fegyvert nem tették le! Még gondolatban sem kapituláltak! Sorsuk beteljesedett. Tömegsírok, néhol korhadó fakereszttel jelzett süppedő sirhantok fogadták magukba nagyszerű fiainkat. Sokezer csendőr alussza örök álmát a Kárpátoktól a soproni hegyekig ... de ott fenn is menetelnek a halálregimentekben, hogy egyszer újból hazatérjenek, amikor eljön a nagy Igazságtevés és a számonkérés ideje! . .. A járőr készen van, várja a parancsot! A magyar Égre fekete kéz irta fel 1945 április 4-ét. Vérrel írták a firmamentumra mindenki okulására, hogy az ördög és cinkosai vették át a hatalmat ma Magyarország felett, de talán holnap, vagy azután az egész világ felett... S e napon elindult a bosszuállás öldöklő angyala véres karddal, hogy irtsa a magyart, s annak is a legjobbjait . . . 3
