Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-06-01 / 21-22. szám
amit a foglyom hálásan köszönt meg. Természetesen nekem is érdekem volt, hogy őt sértetlenül adjam át. Kikérdeztük a szereplő őrt is, aki Rétságra kisérte át a rabot. A történteket — csekély, de az ő szempontjából mégis jelentős eltéréssel — a íegyenc vallomása szerint adta elő, bánkódva, hogy könnyelműsége és hiszékenysége miatt fegyelmi eljárás indult ellene. — Mentségére hozta fel, hogy mikor jóhiszeműen levette a bilincset az indokoltnak látszó kérésre, a rab hirtelen egy marék homokot kapott fel és azt a szemébe vágta, ezért nem tudta azt eltalálni, hiszen csak vaktában lőtt a bozótosban éltünk rab után. Egyszerű, elég gyakori, de tanulságos eset! A hiszékenység, a gonosztevővel szembeni gyengeszivüség itt csak magának az őrnek szerzett kellemetlenséget. De tragédiává is fejlődhetett volna, ha a rab, szökése után be is tud jutni az asszonyhoz. — A bosszú megkísérlésének tervét — később — bizonyára alaposabban átgondolta és kitervelte volna, amiben viszont a megelőző szolgálatát végző járőr szemfülessége, ébersége akadályozta meg, amelyik szószerint betartotta a Szut. 262. pontját. — Szól pedig ez akképen, hogy “Portyázás közben a csendőr akként meneteljen, hogy mindent, ami körülötte van, vagy történik, nyugodtan megszemlélhessen . ..” CSENDŐR. Csendőr! Oh mily sokat jelent e név! Sárral dobálnak, lábbal eltipornak, S akik viselnek, súgva emlegetnek, szegény megkínzott mártírja e kornak! Pedig híven szolgáltad a Hazád, becsülettel küzdötted ki neved, S Vereckétől le az Aldunáig, vitézül védted árva nemzeted! Belső ellenség, tolvaj, gonosz, lator félt és futott ha közelében érzett, S Te ott voltál ha kellett mindenütt, bár utadon ezer veszély kisértett. Vér borítja a háromszinü zászlót, Hazád bitangok, rablók tanyája lett, Éhség, halál a hűnek osztályrésze, ki magyar volt, magyarnak született. S e megtiport nép esdeklőn tekint Rád, hivó szavára újra visszavár, Kinos életének Te vagy a reménye, viharfellegek közt sáppadt napsugár! Csendőr! Légy hü hát mindhalálig, becsülettel harcolj az Igazért, Vitézül küzdj a szennyes áradattal, ha Isten int, s a vándor visszatér! S a tiszta erkölcs szent nevében, mit ősapáid oltottak Beléd, Büszke homlokkal, emelt fővel viseld újra a “csendőr” nevét! “Cs.M.” 1952 21
