Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-06-01 / 21-22. szám
ÜDVÖZÖLJÜK A MAGYAR HARCOSOK BAJTÁRSI KÖZÖSSÉGÉT! Húsz esztendő nem nagy idő1 Hamar leszalad az idő homokóráján. A mi életünkben azonban ez a huszas évszám jelentőségében messze túlhaladja az időtartamot. Emlékezzünk: 1947 volt az az év, amikor a korlátlan önkény, a bosszú és megtorlás szörnyű pusztításai után a nemzet uj reménykedéssel fordult a jövendő felé. Az emigráció sem volt tétlen! A volt Államfő rendületlenül bízott abban — és erre a bizakodásra minden oka megvolt •— hogy három hónappal a békeszerződés aláírása után a megszálló szovjet csapatok kivonulnak és Magyarország ismét szabad lesz. Mint törvényes államfő csupán az átmenetet akarta biztosítani és azután átadni helyét a nemzet által szabadon választott uj államfőnek. — Bíztak a menekültek százezrei, hogy emigráció helyett hazatérhetnek és zajlott a magyar politikai élet az idegenben is. A hontalanná lett magyar katona ismét kész volt arra, hogy kézbe vegye a kiütött fegyvert. Megindultak az előkészítő munkálatok, volt honvédek és csendőrök keresték egymás kezét, a szétszórtságban élő bajtársakat, hogy készen legyenek az első hivó szóra. Ez a hivó szó azonban elmaradt, Nyugat megint cserbenhagyott, mint már annyiszor és mind élesebben bontakoztak ki az emigrációs jövő körvonalai! A megkezdett szervezkedés azonban nem szűnt meg és megszülettek a honvéd és csendőr bajtársi közösségek, hogy átmentsék a múlt nemes katonahagyományai közül mindazt, ami erkölcsi érték és fenntartsák a magyar katonaeszményt, a hősi szellemet az emigrációban is. A huszadik évforduló alkalmából a Magyar Csendőrök Családi Közössége igaz bajtársi szeretettel köszönti a testvér bajtársi szervezetet, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét! Hosszú és fáradságos volt az ut, amíg a második tizes évfordulóig eljutottunk. De ez a munka nem volt hiábavaló! Az alapítók és a továbbvivők hitét és helyes felismerését az elért eredmények és az öt világrészben ébrentartott szent örökség igazolja. A Hadak Ura adjon erőt, hogy akik vállalták a munkát, azt tovább is vihessék és a szerencsés túlélő nyugodt lélekkel mondhasa majd el a nagy viszontlátás alkalmával a Hadak Utján járó ezreknek és tízezreknek: Bajtársak! Áldozatotok nem volt hiábavaló, mi méltók maradtunk Hozzátok! A Hadak Urának áldása kisérje a jövőben is a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének áldozatos munkáját! 1
