Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1967 (21-24. szám)
1967-06-01 / 21-22. szám
vember 10-én éjjel Nacsil József bács-ujhelyi pusztai lakost azért, mivel ez az őrzésére bízott juhokból nem akart egyet sem átengedni, agyonlőtték. November hó 10-én éjjel 11-12 óra között a banda 3 tagja, nevezetesen Tyoszity Lázár, Medakov Péra és Apality Milán, úgyszintén ez utóbbinak Sztanijevics Deszenka nevű szeretője is kocsin — melyet az elébe fogott két lóval együtt a gróf Chottek kisalpári pusztájáról loptak — Pivniczára értek, hol a községháza előtt szintén kocsin levő csendőrjárőrt megpillantva, megfordultak és Hódságh felé a lehető legnagyobb sebességgel visszahajtottak, mi a járőr előtt gyanúsnak tűnvén fel, a menekülőket ugyancsak kocsin üldözőbe vette. A hajsza közben a mintegy 200 lépésnyi előnnyel biró üldözött kocsiról egy utkanyarulatnál Tyoszity Lázár és Medakov Péra — anélkül, hogy ezt az üldöző csendőrök az éj setétsége és a kanyarulat miatt észrevehették volna — a kocsiról leugrottak, az ut két oldalán elrejtőztek és midőn a csendőrök oda érkeztek, a rablók által váratlanul orvul kereszttűzbe fogattak úgy, hogy Doró Mihály csendőr halálosan megsebesülve még a helyszínén meghalt. Az épen maradt Nagy Mózes őrsvezető és Verner Antal segédleti honvéd a harczot azonnal felvették, de eredmény nélkül, mert a rablók felhasználva a járőrnek az elesett bajtárs feli» '»dlanatnyira irányult figyelmét, kocsijukra kaptak és elmenekültek. Folytatva gazságaikat, ugyanazon évben Nikolics Zukó golubinczi lakoson követtek el rablógyilkosságot, s ez alkalommal nagyobb pénzösszeget vittek el, s még számtalan oly betöréses lopás és lopásnak voltak tettesei, melyeket néha együttesen, de gyakran egyenként követtek el. 1886. deczember hó 2-án Tyoszity Lázár öt czinkostársával kocsin Hódsághra indult azon szándékkal, hogy a takarékpénztárt, esetleg Schumacher nevű jómódú polgárt kirabolják, azonban véletlenül Hódsághtól mintegy 1500 lépésnyire este 8-9 óra között Maron István, Vida Sándor és Agazony József csendőrökből álló és Parabuty felé portyázó járőrrel találkozva, ezáltal az utón megállásra szólittattak fel, mire a rablók — kiket a járőr az uralkodó sötétség miatt azonnal fel nem ismert — lövésekkel feleltek. A csendőrök azonnal felvéve a harcot, rögtön oly erélylyel viszonozták a tüzelést, hogy a rablók a járőr határozott felléptén elrémülve, a kocsiról leugrálva elmenekültek. Ez alkalommal csupán Apality Milán, a rablók egyike szenvedett kisebb sérüléseket, ki a lovakat, melyek szintén megsebesültek, Hódságh alá a szérüs kertekig hajtotta és a kocsival együtt ott hagyta, hol is a kocsin levő és a rablók tulajdonát képező több rendbeli ruhaneműkkel együtt a járőr által még ugyanazon éjjel megtalálva elkoboztattak. A járőrnek a rablókkal itt elmondott összeütközéséről a szegedi II. csendőrkerületi parancsnokság deczember 3-án távirati jelentést kapván, Kálló Antal hadnagy, újvidéki szakaszparancsnok a helyszínére való azonnal kiszállásra és a legerélyesebb nyomozás bevezetésére szintén táviratilag utasitatott, ki is deczember 4-én reggel 9 órakor Hódsághra megérkezve, a nyomozást megkezdette. A vele közreműködő járőr Mrakovics Gábor és Nagy Mózes őrsvezetők, Nagy János, Ternanov Antal, Malonyai Pál, Imhoff György és Wetzl József csendőrökből állott. 10
