Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1966 (17-20. szám)
1966-06-01 / 17-18. szám
"Legendát, nagyszerűt vérével irt e nép, megrázva földet és eget!” Ezen az utón továbbra is csak harc van. Harc az istentelenség ellen, harc a gyermekek leikéért és meg nem alkuvó harc egy olyan Magyarországért, melyért ismét érdemes élni, érdemes szenvedni és ha kell, érdemes meghalni! Egy hagyományaira büszke, nagy múltú nemzetnél az “ellenállás”, a "szabotázs”, a "népbirósági erkölcs” és az antikrisztussal való "coexistencia” sohasem lehet erkölcsi alap, melyre a jövőt építeni lehetne! Én, aki egynek érzem magam ma is azokkal, akik immár több mint két évtizede járják a Golgota útját valahol a vasfüggöny mögött és akit az eskü örökre összeköt a megdicsőültek seregével, egy kéréssel fordulok ma Hozzátok szabad földön élő magyarok. Helyettük, akiknek köszönhetjük, hogy élünk, helyettük, akiknek ajka örökre néma maradt: Magyarok, öregek és fiatalok, Magyarok itt és szerte a nagyvilágban, tiszteljétek a magyar hősi eszményt, tiszteljétek a magyar hősi erényeket, tiszteljétek a Magyar Hősöket! KAKASTOLLAS CSENDŐRLEGÉNYEK. Már lángban állt az őr Bakony A tatár hordák Veszprémig értek, De állták a vártát hűségesen A kakastollas csendőrlegények, A kakastollas csendőrlegények! Egy szál puska és rajt’ szurony, A "Szentkorona” mellre tűzve Indult a járőr harcrakész’, Híven az esküt teljesítve, Az esküt híven teljesítve. Hiába szólt öreg papjuk, Hogy ez már Isten ellen vétek, Tovább védtek a falut s erdőt A kakastollas csendőrlegények, A kakastollas csendőrlegények. Egy este aztán a kis falut Elöntötte a pogány horda. Ahol a templomdombra fut az ut, Ropogva szólt kilenc csendőrpuska, Ropogva szólt kilenc csendőrpuska. Lassan hátráltak csak, fától fáig, S mig a házak a földig égtek, Elestek mint hősök egy szálig A kakastollas csendőrlegények, A kakastollas csendőrlegények! Kakastollas. 6
