Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1966 (17-20. szám)
1966-06-01 / 17-18. szám
ellenség nehéz és könnyű fegyvereinek igen erős, kétoldali tüzében állott, melyet hatásosan viszonzott s közben a később hősi halált halt Hujber Lajos psz. őrv. egy ellenséges aknavetőt is kilőtt golyószórójával. Szeptember 5-én fél 8 órakor bánffvhunyadi századbeli csendőr tűzte ki a feleki román figyelő kilátóra a nemzeti lobogót. Az én csoportom a müut baloldalán előnyomuló részeivel aknamezőn áthatolva jutott a faluba, amelynek megtisztítását 11 órára befejezte. A század vesztesége egy halott és egy könnyebben sebesült csendőr, a beosztott honvedek közül pedig több könnyebben sebesült volt. Egy súlyosan sebesült később meghalt. Miután a falu megtisztítása befejeződött, a század a zsákmányolt hadianyagot összegyűjtötte s később, nagyobb honvéderők beérkezése után, a századot bevonták s egyes biztositó részek kivételével bevonult Kolozsvárra. A harcokban különösen kitűnt Solymosi Miklós fhdgy., aki rettenhetetlen bátorságával mindig kis csoportja élén járt s hatalmas lendülettel a többszörös túlerőben lévő ellenséget leküzdve megakadályozta, hogy a küzdő zászlóaljaink hátába kerüljön. Szeptember 6-án a század — portyázókkal megerősítve — parancsnokságom alatt a Gyalura már több Ízben betört román erők ellen vállalkozásra indult. A vállalkozás folyamán a század a kiterjedt erdőségekben az ellenségen rajtaütött, elfoglalta a határon túl levő Hidegszamos községet és környékét az ellenségtől megtisztította, nagy veszteséget okozva annak. Közben 2 golyózórót sok puskát zsákmányolt nagymennyiségű lőszerrel és több foglyot ejtett. Saját veszteség egy súlyosan sebesült csendőr és négy könnyebben sebesült honvéd volt. Szeptember 8-án a vállalkozást Melegszamos felől ismételte meg a század parancsnokságom alatt, egy honvédszázad és egy nehéz fegyverszakasz bevonásával. Ez alkalommal az ellenséget a Gya!u-i havasokba verte vissza és Melegszamos községet birtokba vette. Ettől az időtől kezdve az ellenség betörései ezen a helyen megszűntek. A század legénysége minden alkalommal példásan, vitézséggel és lelkesedéssel küzdött. Mindenik az élen akart járni és mindenkinek nagy része volt a szép eredmény elérésében. Az ellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért a hősi halált halt Hujber Lajos psz. őrv. a Magyar Kisezüstöt, mig Daróczi István psz. szkv., Biró István, Berecki Sándor, Bodóczi Mihály, Bata Lajos és Péter András psz. őrv. a Magyar Bronz vitézség) érmet érdemelte ki, utóbbi kettő a Gyalu melletti, a többiek a feleki harcokért. Romocsa Károly psz. őrv. részére a Magyar Nagyazüst vitézségi érem adományozása folyamatban van. Solymosi fhdgy. kitüntetési javaslata szintén elintézés alatt áll.” Örülünk, hogy ez a leírás elnökünk, Balló I. bt. relikviái közül elő14
