Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1965 (15-16. szám)
1965-12-01 / 15-16. szám
rajta, akik sohasem tudták elviselni, hogy annak tagjai csak magyarok tudtak lenni, csak a magyar nemzeti ügyet tudták szolgálni, de tették ezt úgy, hogy az Ezeréves Magyarország nemzetiségei is örömmel fogadták akkor, midőn Hazánk egy - egy elrabolt darabja visszatért. Még nagyon sokat lehetne Írni a magyar csendőrről, az emigráció magyar csendőreiről, a mindig megbízható munkatársakról, a nagy idegenség magyar csendőreiről, akik egy uj világ uj életkörülményei között az Íróasztaloknál és a munkapadok mellett is méltó képviselői a világhírű magyar csendőrségnek. A közelmúltban egy kézirat került a kezembe. A kéziratot a Francia Idegen Légió egy magyar katonája irta. Előszavában - többek között - ezeket olvasom: “Könyvemet itt az Egyesült Államokban Írtam. Végülis nem úgy sikerült, mint előre elgondoltam. Kissé száraz, talán színtelen is, de megtörtént eseményeken keresztül mutat be egy világot, melyben nem egyszer magyarok a főszereplők. Sokan nem is sejtik, hogy hány magyar és köztük hány magyar csendőr harcolt Indo - Kínában. Pontos adatokkal én sem szolgálhatok, de azt tudom, hogy igen sokan. Csak a jó Isten a megmondhatója, hogy hányán haltak hősi halált, s hányán rokkantak meg! Kérdezhetné valaki: Miért kellett a magyar nép fiainak ott messze Keleten harcolni? Hősi halált halni, Megrokkanni. Erre is csak azt felelhetjük: Yalta, Teherán és Potsdam a felelős ezért is! Az otthoni idegen uralom, a terror, az ótestamentumi bosszúnak a szovjet szuronyok védelme alatti tobzódása elűzi a nép fiainak százezreit. Elsodort falevelek . . . D. P. sors, az országutak megpecsételt emberei. Büszke magyar népünk fiataljai bizony nem egyszer kénytelenek köszönettel venni a könyörületből leszelt karéj kenyeret . . . Emészti a magány, a gyökértelenség. Vissza már nincs út. Haza nem mehet . . . Sokkal jobban ismeri a hazai viszonyokat, a rombolás szellemét, az idegen vezetők önkényeskedését. Ilyen lelki állapotban egyre gyakrabban rémlik fel előtte a végső lehetőség: Idegen Légió. Az ügynökök mindenütt kéznél vannak. Kapnak az ilyen nagyszerű “emberanyagon”. Ő maga úgy érzi, hogy jelentkezésével kikerül a mindenre kapható aljas “fejvadászok” gyűrűjéből, s a jövőjét biztosítja. Egy aláírás . . . ötévi elkötelezés . . . Javarésze megbánja, de már késő. Szökési lehetőség alig van, s a kísérlet is szigorú büntetéssel jár. A döntés tehát megtörtént. Választott a sok rossz közül. Már megnyugodott. Megy. Teljesiti vállalt kötelezettségét, s ott is becsületet szerez a magyar névnek!” -Igen! Sok magyar és sok magyar csendőr harcolt a francia trikolor alatt. De had módosítsam: nem egyszer a francia és magyar lobogó alatt, mert a francia trikolor mellé nem egyszer felrepültek a drága magyar színek is olyankor, amidőn egy - egy zárt magyar egység - legtöbbször magyar csendőrök - különösen kitüntették magukat a harcokban. -S végezetül is megint pereg a film. Ezuttat a clevelandi mozik egyikében pergetik a legújabb heti híradót. A Francia Köztársaság Elnöke az 4
