Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-12-01 / 13-14. szám
Számtalan 'helyen nemzetőrnek, a nemzetőrség parancsnokának, az ÁVH lefegyverzésére alakult harcoló egység parancsnokának, forradalmi tanácstagnak, elnöknek, megyei bizottságokba katonai szak-tanácsadónak választottak csendőröket. Ezeken a választásokon lehetett hallani a tömeg megnyilvánulását, hogy „a kommunistáknak nem kellettek a csendőrök, de nekünk igen!” 1957 januárjában az egyik vármegyét képviselő bizottságot csendőr vezette Dobi István köztársasági elnök elé, akivel órákat tárgyalt különböző politikai és gazdasági kérdésekről. Láttam, amikor egy nagyközség piacterén megjelent nemzetőr járőrt a polgári lakosság könnyes szemmel ölelgetett. Ez a járőr két csendőr volt. A fölhevült lakosságnak retorzióra irányuló — egyébként jogos — törekvésesit nem engedtük meg, mondván, büntetni csak a biróságnak van joga. A parancsnoki és polgári vezetésre választott csendőrök utasításait, felhívásait a lakosság eggyé olvadt tömege csodálatos fegyelmezettséggel vette tudomásul és hajtotta végre. Csendőr volt, aki vidéken húst, lisztet és egyéb élelmiszert gyűjtött, tehergépkocsi és lovaskocsi karavánt szervezett és sokszor puska, sőt nehézfegyver tűzben szállította be a budapesti harcolóknak. 1956 november 8-án a román vasutasok értesítették Békéscsabát, hogy Nagyvárad felől Lökösháza irányába vasúti szerelvényen erős szovjet gyalogsági és páncélos egységek vannak útban Magyarország felé. Magyar vasutas műszaki forradalmi egységek külön vonaton a határra siettek, több száz méter hosszan felszedték a síneket. A munkában a csendőrök is resztvettek ! Ott voltunk mi a legendás hirü budapesti Szénatéren lefolyt kemény csatában is. Ott voltunk, amikor a derék forradalmárok kettőezres tömegét vasúton Záhony felé szállították, hogy deportálják a Szovjetbe. Szakadó esőben, éjnek idején felszedtük a vasúti síneket. A megállásra kényszerült vonat bolsi őrségét megtámadtuk, harcképtelenné tettük. A lezárt vasúti kocsikat kifeszitettük és a szerencsétlen honfitársainkat szétengedtük. A magyar uránium bányák védelmében, majd az utolsó percekben azoknak vízzel való elárasztásában is vettek részt csendőrök. Ott voltunk mi a Bakonyban, Mecsekben küzdő, hol támadó, hol védekező egységekben. Bányász honfitársaink közreműködésével sziklatömböket robbantottunk a szovjet páncélosokra. ★ Ma pedig itt vagyunk, ahol hős magyar Nemzetünk emigrációban élő derék fiait egységbe tömörülésre szólítjuk. Ma odahaza élő családtagjainknak, honfitársainknak hallgatni kell! Nekünk minden erőnkkel dolgozni, a Nemzetünkért! Ne szűnjön meg a szivünk dobogni Édesanyánkért, drága magyar Hazánkért ! Ha hallgatunk, sírásói vagyunk saját Nemzetünknek! Nézzünk a történelem lapjaira. Vesztett szabadságharcaink után sohasem képviselte ilyen tömeg külföldön Nemzetünket, mint ma. 15
