Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-12-01 / 13-14. szám
kellett járnia a kálvária útját. A mi 1000 esztendőnknek is megvannak a megszentelt stációi és a ISO kivégzett gyermekszenté nem volt az utolsó! Hová jutottunk? Halálba meredő szemük kérve, könyörögve tekint az Égre, mialatt a sanscoulottok söpredéke kéjesen csámcsogja a bitófák tövében az uj feszítsd meg-et... lassabban Bogár!... Mi pedig égő szemmel és véresre harapott ajakkal kétségbeesve kérdezzük: meddig még Uram, meddig?.. A válasz pedig 10, 100, 1000 esztendeje még mindig a titkok ködében vész el.. Ez az év — mint mondják — a változások, a döntések éve. Talán most indul majd a vörös csillag rohamra a kereszt ellen és megnyílik az Infernó... ízenjük Nektek, ne csüggedjetek! Kérjétek Őt, a Leghatalmasabbat, adjon erőt Nektek, hogy tovább is meg tudjatok maradni keresztényeknek és magyaroknak, s meg tudjátok tartani gyermekeiteket is annak, akik majd tovább viszik a zászlót, ha mi már nem leszünk. Te pedig Bajtárs a 20 éves fordulón nézz magadba és tarts egy kis lelki számadást! Kérdezd meg magadtól, hogy megtettél-e mindent ezalatt a 20 esztendő alatt, amivel szülőföldednek, kiirtásra szánt fajtádnak és volt Testületed emlékének tartozol?! Baj társ, minket sem a honvéd, sem a csendőreskü alól senki fel nem mentett és ha Te büszke vagy csendőr múltadra és lélekben csendőrnek tartod ma is magad, akkor ez az eskü ma is kötelez. Ez a kötelezettség pedig azt jelenti, hogy egyetlen örökségünkből, az erkölcsi örökségünkből mi semmit fel nem adhatunk. Ez egyetlen kincsünk! Ennek védelmében helyt kell állanunk még akkor is, ha ez a helytállás az emigrációban nehézségekkel és kellemetlenségekkel jár. Mert ne feledd, minden ár elvonul egyszer, a szenny a parton marad, de a folyó visszatér medrébe. A magyar élet is vissza fog egyszer térni ezeresztendős krisztusi medrébe és az uj jövendő olyan lesz, ahogy ez a nemzedék rakja le annak alapját. A világnézetek harcában az opportunisták és a kaméleonok napi konclesésében a mi szilárd helytállásunk nem lehet vitás. És még egyet Bajitársam! Ha úgy érzed, hogy atyádfiával számadásod van, menj és intézd el vele. Minél előbb! Tépj ki a lelkedből minden alantos érzést, ami a köznapi élet kicsiségeihez köt. Ezt kérem Tőled a 20. évfordulón! Hidd el, a magyar sorstragédia mélységében is oly fönségesen nagy, hogy azt nem lehet kicsinyes emberi érzéssel szolgálni, hanem csupán megtisztult, hivő, fanatikus lélekkel és mi soha nem süllyedhetünk le a népidemokrácia megfertőzöttjeinek a szintjére. És ha mindezt megtesszük, akkor tiszta lelkiismerettel és nyugodt lélekkel mondhatjuk el, hogy méltók maradtunk Hozzájuk, akik a magyar Alkazárban az utolsó emberig és az utolsó töltényig teljesítették kötelességüket: Híven — Becsülettel — Vitézül.” E nagyhatású emlékbeszéd után ifj. Kossányi Miklós barátunk a Krasznay rádióállomás képviseletében hangszalagról forgatta le a cső. szilveszter alkalmával készített felvételét, amelyik magában foglalta az elnökünk ott elhangzott évvégi búcsúztatóját, valamint Takács Gábor atya e lapunk 1. oldalán közölt cikkének ima részét is. Végezetül v. Temesvári baj társunk emelkedett szólásra, s a vitézek nevében üdvözölte a Testületünket és az egybegyűlteket, kifejezésre juttatva azt, hogy ez az összejövetel milyen szép példája a cső-k és vitézek szoros összetartásának, s kéri, hogy dolgozzon tovább is együtt a 3 reprezentatív 8
