Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)

1964-12-01 / 13-14. szám

Közben ő magához tért, s úgy látszott, hogy fájdalmai szünőben voltak. Fürkésző pillantásokat vetett a szoba minden irányába. Felajánlottam segítségemet. Közömbösen .-fogadta. Később ő tett fel nekem kérdéseket. Sorban felelgettem mindenre. Elővettem szigorlati jegyzeteimet és megmutogattam mindent, ami érdekelte. Jártasságom a theológia és az egyetemi élet dolgaiban, hamarosan meggyőzte őt arról, hogy nem egy látszatbeteg fekszik mellette, akit az ÁVH. csak azért fektetett a szobába, hogy kiszedjen belőle mindent, hanem egy beteg barát, aki mindent megtenne érte, de ebben a pillanatban semmit sem tud tenni. A feszültség teljesen feloldódott és bizalommal, régi ismerősként folyt a csendes beszélgetés. Az őrök odakint unottan figyelték a Folyosón zajló kórházi életet.

Pár perc alatt megtudtam egész regényes élettörténetét. Csendőrhadnagv volt. Résztvett a baranyai háromszög védelmében. Nyugatra került, majd katonai adatok feldolgozására hazajött Magyarországra. Sikerült beépülnie az egyik orosz katonai repülőtér közelében működő hadiüzembe. így két vonalat tudott egyszerre ellenőrizni: a magyarországi orosz légierő fejlődését, gépeit, kiképzési módszereit és a lőszer és fegyvergyártás méreteit. 1951 márciusában pár héttel azelőtt, hogy egy országos katonai felkelés tört volna ki, az ÁVH. letartóztatta az ő nyugati határon dolgozó összekötőjét, aki az adatokat továbbitotta Nyugat felé. Ekkor már neki is menekülnie kellett. Ruhájába varrva a legújabb katonai adatokat, elindult egy szombathelyi barátját felkeresni, annak lakása ajtajában azonban egy fegyveres ÁVH-s fogadta. Barátját már letartóztatták, lakása pedig állandó megfigyelés alatt állt. Ekkor kezdődött el egy hihetetlen bravúr sorozat. A szombathelyi ÁVH. át akarta őt adni a pápai ÁVH.-nak, hogy ügyét a helyszínen vizsgálják ki. Szállítás közben a lezárt kocsiból kiugrott és ismét egérutat nyert üldözői elől. Ekkor egy szombathelyi „cellatársától” kapott soproni címet keresett fel, hogy a határon átcsempésztesse magát. Sopronban azonban kiderült, hogy a szombathelyi „cellatárs” is ÁVH-s ügynök volt és egy társának a címét adta meg. Még azon az éjjelen bekerült a soproni ÁVH. kaszárnyájába, de. még azon az éjjelen meg is szökött onnan. A vasrácsot kireszelve, lepedőjét kötéllé fonva, az alatta sétáló őr nyakába ugrott.

Ezután az éjszaka után kezdődött meg a nagy embervadászat Sopronban. Egy romházban húzta meg magát, majd ügyesen átcsúszott az első és második igazoltató állomáson. Már csak 500 méterre volt a határtól, amikor egy járőr farkaskutyája felfigyelt rá és üldözni kezdte. A kutyát még agyonlőtte az ÁVH-s őrtől zsákmányolt fegyverrel, de a géppisztoly tüzet már nem tudta kikerülni. Combtalálat után vonszolta magát még egy darabig, majd a vérveszteség következtében összeesett. így került be a kórházba, ahol most megoperálták, kiszedték belőle a golyókat, nehogy meghaljon, mielőtt kivernek belőle mindent.

— Azután úgyis felakasztanának — mondotta — de erre nem kerül sor, mert újra meglépek tőlük.

Nem akartam elvenni a kedvét, de tudtam, hogy ez már nem következhet be többé! Innen már nincs kiút! Betegen, négy őr felügyelete alatt... A nevét kérdeztem.

— Gulyás András a nevem — mondotta — találkozunk mi még a szabad Magyarországon.

5