Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-12-01 / 13-14. szám
KEDVES CSENDŐR BAJTARSAK! 64 évig szolgálta a hazát híven, becsülettel és vitézül a magyar csendőrség. A csendőr mindig a falu gyermeke volt. Becsületes, imádságos lelkű szülők fia. Becsületben, Isten-félelemben nőtt fel. Másként nem is lehetett csendőr. Ezért lett a tnagyar csendőr a világ legelső rendfenntartója Ma otthon nincs csendőrség, még a neve sem szerepel. Akik ma a csendőrlaktanyában vannak, azok nem a magyar nép személy- és vagyonbiztonságát védik, hanem a kommunista rabtartók életét és jólétét. A határőrség pedig valósággal hajtóvadász alakulat, ami robbanó aknákkal, erős feszültségű villamos kelepcékkel, vérebekkel és gépfegyverekkel öli nap mint nap az életüket és szabadságukat mentő magyar testvéreinket. Mily rettenetes hivatás ez a magyar csendőréhez képest. Az ember visszariad tőle. A régi csendőrök most február 14-én már a 84-ik évfordulót ünnepük, mert bennük még él a régi csendőr lelkűiét és rendületlenül hisznek a Magyar Haza és a Magyar Csendőrség feltámadásában. Ennek a hitnek a bizonyitéka ez a kis Csendőr Értesítő is. Kicsiny, mert aki rövid időre távozik, nem utazik nagy csomaggal és aki hazavágyik, az nem épit maradandó házat idegenben. Bár 20 éve vagyunk hontalanok, mi mégis rendületlenül hiszünk a közelebbi hazatérésben. Erősen hiszünk, mert a fejtetőre állított rend tovább már nem tarható fenn. A természeti törvény, mint kétszer kettő négy, követeli a változást és a rend helyreállítását. Hazánknak és népünknek múlhatatlanul szüksége van rendre, igazságra, erkölcsre és szüksége van megint a hivatását híven és becsülettel teljesítő csendőrre, hogy csendes békességben telhessenek napjai és nyugodtan hajthassa le éjszakára fejét. Készülődjünk tehát haza, mert mi otthon még csendőrnapot akarunk ünnepelni. Addig is, mig ez a boldog óra eljön, ez a kis lapocska tartsa bennünk a lelket és az összetartást. Kitartó bizakodásunk mellett be kell ismernünk azt is, hogy 20 esztendei hányattatás után még mindig hűségesnek lenni a hazához, népünkhöz és családhoz és aszerint élni, bizony nem könnyű dolog. A jó Isten segitő kegyelme szükséges hozzá. Ezt pedig buzgó imával kell kérnünk, mely a magyar csendőr számára szóljon ekképen: „Mindenható Isten, mindnyájunk Atyja és Teremtője, ki a világmindenséget csodálatos törvényekkel és fönséges renddel alkottad meg; ki megszabtad kifürkészhetetlen szabályokkal a csillagok milliárdjainak magabiztos útját; ki nekünk is a békességes élet tizparancsolatát adtad, oh hallgasd meg kérésünk, hogy az élet utján a világot fenntartó és országokat kományzó parancsaid szerint igazodhassunk, az igazság, szeretet és jóság őrei lehessünk és ebben híven, becsülettel, vitézül, jópéldát adhassunk, remélve jutalmadat idelent: visszatérésünket Szabad hazánkba és az örök élet boldogságát odafent, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Amen!” Fr. Takács Gábor * *Ferences barát, a traunfalli (Ausztria) cső. tábor papja. Jelenleg a „Katolikus Magyarok Vasárnapja” főszerkesztője. 1
