Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)

1964-02-01 / 10. szám

ezek azok a hosszú esztendők, melyek lekókasztják fejünket és a felfelé törő szellemet a porba döntik.

Akármennyi év nyomja is a válladat, olyan fiatal vagy, amilyen a hited, s olyan öreg, mint a kétségeid; olyan fiatal vagy, mint az önbizalmad, s olyan öreg, mint a félelmed; olyan fiatal vagy, mint a reménységed, s olyan öreg, mint a kétségbeesésed.

Minden emberi szív közepén ott lüktet a felfogó kamra és amíg az felfogja a szépség, az öröm és a bátorság üzeneteit, — fiatal vagy.

Ha azonban a drótok elszakadnak és a borúlátás hava, s a közöny jege borítja be szivedet, akkor — de csakis akkor — megöregedtél.

Kedves Magyar Testvéreim! Igyekezzünk mindnyájan az életnek ezt a drótját minél tovább rozsdamentesen és tisztán tartani, hogy minél huzamosabb időn át szolgálhassuk itt az emigrációban is a sir szélére dobott rab magyar hazánkat.

Mert sok, rettenetesen sok a mi külső és belső ellenségünk, igy minden becsületes, jellemes és nemzethü magyarra nagy, igen nagy szükség van, mert “magyarnak lenni nem a szó, a név, az ősök, az élet, magyarrá csak a szív tesz és a lélek.”

Minden nemzet csak addig él, amíg hivatástudata ki nem alszik.

Mi halandók lehetünk, de az a nemzet, melynek szülöttei, gyermekei vagyunk, halhatatlan, örökéletü kell legyen.

Mi istenhivő, keresztény és nemzethü magyarok azt akarjuk, hogy a magyar föld, a magyar puszta és a magyar katona legyen a magyarság nemzeti Szentháromsága.

Minden nemzetnek megvan a joga ahhoz, hogy saját sorsát maga intézhesse. Miért éppen a mi nemzetünk legyen ebben kivétel, holott az csak Európában is ezer éves dicső múltra tekinthet vissza.

Nincsen fenségesebb feladat, mint földretiport fajunkat felemelni.*

Ezért azonban meg kell vívnunk a harcok harcát, az élet-halál harcot, a szent harcot a magyarság felszabadításáért.

S különösen most, amikor a vörös világösszeesküvők a legnagyobb cinizmussal már odáig vitték az együttélési, a coegzisztenciális világcsalást, hogy a nagy szabadsághős Washington hazája piros szőnyeggel és 21 ágyulövéssel fogadja a Fehér Házban a vörös tömeggyilkosokat. Az egész világot megrázó 1956-os magyar szabadságharc vérbefojtóit és gyilkosait pedig elismeri a magyar nemzet törvényes képviselőinek, s mindent elkövet, hogy a keresztény, nemzethü magyar emigrációt — mint igen kellemetlen tehertételt — teljesen kikapcsolja és lesöpörje arról az útról, mely előbb, vagy utóbb, de halálos biztossággal a fehér ember 2000 éves keresztény kultúrájának a koegzisztenciális öngyilkosságához fog vezetni.

Az élet nem biztositó intézet, hanem egyetlen, végtelen, örök harc és

4