Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)

1964-09-01 / 12. szám

MAGYARSÁGISMERET

(Folytatás)

II. A SZABADSÁGHARC.

Tálán nincs a világtörténetnek még egy olyan szabadsághőse, mint aki annyira nem akart az lenni, mint II. Rákóczi Ferenc.

De olyan rosszindulatú kormánypolitika sincs még egy a történelemben, amelyik annyira meg tett volna minden elképzelhetőt arra, hogy egy békés, csendes és lojális gondolkodású embert az ellenállásba hajtson bele, mint azt I. Lipót „magyar király” kormányzata II. Rákóczi Ferenccel tette.

Ha végigkísérjük a fiatal Rákóczi sorsát születésétől első kiáltványáig, akkor iepten-nyomon azokba a vakgyülölettől vezetett, fennhéjázó, kizsákmányolására berendezett, minden emberi jogot és erkölcsöt lábbal tipró kegyetlenkedésekbe ütközünk, mely közel 4 évszázadon át olyan feszült lelkiállapotot állandósított a nemzet és az u.n. uralkodóhát között, hogy ahhoz csak az angolok által üldözött ir nép helyzete hasonlítható.

*A török imperializmus szorongatása nélkül a kicsi Habsburg Ausztria sohasem lett volna képes a nagy Magyarországgal szemben ilyen féktelenül elnyomó és uralkodó politikára, s az ilyenekre hajlamos Habsburgok kegyetlen imperializmusa sem kelhetett volna életre soha, mint ahogy ez a középkor korábbi 6 évszázada során egyszerűen lehetetlen volt.

A Habsburgok török nélkül már évszázadokkal előbb a Stuartok, Bourbonok és Romano vök sorsára jutottak volna Magyarországon olyan uralkodási módszer mellett, mely őket 1527-től 1867-ig jellemezte.

Kétségtelen történelmi tény, hogy a magyar nemzeti jövő gerincét nem a mohácsi csatavesztés törte ketté — amit az akkori magvar katonai erőnek mindössze csak egyharmadával vivott meg egy tapasztalatlan fiatal király — hanem feltétlenül az ország 1527-ben történt kettészakitása. Ez azonban nem török és nem magyar tett, hanem kizárólag Habsbsurg munka volt, amit a 10.000 zsoldosával Magyarország északnyugati megyéibe betörő európai hidalgó lovag, Spanyol-Habsburg Ferdinánd D’Austria hajtott végre.

Magyarországnak minden külpolitikai esélye meg lett volna ahhoz, hogy a törökkel kiegyezzen, hiszen az V. Károly német-római császár ellen szervezkedő akkori Európában a török Franciaország szövetségese volt.

1