Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-06-01 / 11. szám
ról, hanem az egész császári haderőt jelentő csőcselékről, a zsákmányért katonáskodó gazfickókról és haramiákról van szó. Ezekkel a vad zsoldosokkal szállották meg a Habsburgok a 145 évi tői ők hódoltság pusztításai után a szerencsétlen országot, hogy teljessé teg él. a magyar siralomvölgyet és kipusztitsák az állatnál alig többre becsült magyarságot. Ezek előtt a vad zsoldosok előtt nem volt szent a magántulajdon, a hitvesi ágy, a lányok szüzessége és nem volt hatóság, törvény és karhatalom mely tetteiket megtorolhatta volna. Az elviselhetetlen terhek, megalázások, kínzások, dulások, ütlegelései és égetések elől menekülő magyar lakosság a pusztákon bujdosik. Kísérőjük részeg katonák alatt sikoltozó feleségük, vagy meztelenre vetkőztetett leány gyermekük elgyötört képe. S miután gyermekeiket rabszolgákul kellett eladniok, nyomorúságos motyójukat elvették, viskójukat porrá égették az „imádságos” Habsburg Eipót haramiái, ezeknek az embereknek puszta életükön és testüket alig takaró rongyaikon kívül nem volt semmijük. Ezek nem tartoztak senkihez, s hozzájuk sem tartozott senki. Ezek elvesztettek mindent: otthont, hazát, családot, s még az Isten létezésében vetett hitüket is. Kiégett életű, keserű szivü, kérges lelkű emberi lények ezek, akiket a német elleni hideg és ádáz gyűlölet tölt el, s akik erdőkben, sziklák alatt, barlangokban, földbeásott vermekben éhezve, fázva, űzött vadként hajszolva, bujkálva, csak egyre vágynak: a visszafizetésre és az alkalomra. Számuk, szenvedésük, keserűségük évről-évre nő. Legtöbben szinmagyar rongyos parasztok. S ez a saját hazájában földönfutóvá tett magyarság évről-évre semmit sem csinál, csak vár, vár valakire!... Ez a boldogtalan szörnyű magyar valóság a történeti háttér, melynek mélységéből kirobban a zborói kiáltvány és kibontja a szabadság zászlaját a magyar történelem legnagyobb embere, szentje, csillaga: II. Rákóczi Ferenc. v. H. I. (Folytatása következik) 8
