Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)

1964-06-01 / 11. szám

már hosszú évekkel előbb végétért és Európának egyébként is alig volt fogalma arról a minden emberi képzeletet felülmúló szívfacsaró képről, amit a kitakarodó török embernyuzó basái, bégéi, görög adószedői, zsidó uzsorásai szerb, macedón, bosnyák és albán martalócai 145 évi harácsolás, pusztítás, égetés, rabszolga vadászat, mészárlás, zsarolás és a lakosság százezerszámra történt elhajtása után Nagy Lajos és Mátyás király irigyelt Magyarországa helyén maguk után hagytak.

A felszabadult több mint 100.000 km2-nyi Balkánná züllesztett, elvad dt, elhanyagolt, elmocsarasodott. elsivatagosodott, gyéren lakott, szerb, oláh, török haramiákkal fertőzött területet Habsburg Lipót, a „magyar király”, „hódítás jogán szerzett” császári tulajdonnak tekintette.

Hogy csak egyetlen jellemző adatot említsek: a 10.000 km2-nyi területű Torontál vármegyében — ahol Mátyás király idejében 1700 szinmagyar lakosságú falu volt — a törökök kiűzése után mindössze 27 község maradt.

Magyarország lakosainak száma a 18-ik század elején félannyi volt, mint 1490-ben Mátyás király idejében.

Hiába állt a felszabadítás müve mögött XI. Incze pápa aszkéta alakja, hiába volt a felszabadult terület nyolc évszázados magyar birtok és hiába volt úgy a pápa, mint a háború költségeinek sokkal több, mint felét viselő magyarság súlyos pénz- és véráldozata, mert minden erkölcsi, politikai és katonai érdemet a Habsburg ház sajátított ki magának.

Arról, hogy az un. Habsburg császári haderő — az 1690-es évek második felétől kezdve — fosztogató, kegyetlenkedő, asszonyokkal erőszakoskodó, fegyelmeden, tolvaj csőcselék volt, amely rosszabb volt a töröknél, külföldön senki sem beszélt, de arról sem, hogy a német ezredek roham oszlopai élére mindig 50-100 magyar hajdút állítottak elpusztulni.

És ennek a szedett-vedett csőcselékből álló un. Habsburg császári hadseregnek az eltartása a török által teljesen kifosztott, tönkretett Magyarországra hárult.

Az adóbehajtás pedig borzalmas kegyetlenséggel történt.

Esterházy Pál nádor jelentése szerint Magyarország 145 évi török ho doltság alatt nem fizetett annyi adót, mint a németeknek, illetve Habsburgoknak 2 év alatt.

Volt gondjuk rá a Habsburgoknak, hogy a nyugati országokat és az európai közvéleményt úgy tájékoztassák, hogy a törökök kiűzése nem magyar, hanem német cselekedet és érdem volt, s annak vezéreiként Lotharingvii Károly, Bádeni Lajos, Savoyai Jenő, Carafa, Stahlenberg, Dünewald és egyéb külföldit neveztek meg.

A magyar hősiességről, a magyar csapatok áldozatos, kiváló harcairól és vezéreikről még ma sem tud az európai közvélemény.

Gróf Pálffy Károly, gróf Serényi János, gróf Csáky László és Koháry István tábornokok, gróf Esterházy János főkapitány, gróf Erdődy Györgv Barkóczy Ferenc, Petneházy Dávid, Bottyán János, Fiáth János és még sok más magyar brigadéros és kapitány szerepét a „dicső” Habsburgok a legszemérmetlenebb módon elhallgatták.

6