Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1964 (10-14. szám)
1964-02-01 / 10. szám
— Megyek — és már csúszom is le a boglya oldalán. — Búzás csendőr átveszi a parancsnokságot! — Igenis hadnagy ur — hallom a választ. Megindulunk a törzsőrmesterrel a sötétben. Könnyen tájékozódunk, hiszen már 12 napja vagyunk itten. Ismerjük már a terepet. A századparancsnoki harcálláspont az országút melletti tanyában van. Az udvaron aknarobbanás nyomai. Az épület egyik szárnya már rom, de a félméteres vályogfalak még igy is jó védelmet nyújtanak. Mécses ég bent. Némán fogunk kezet a századparancsnckkal. Jóarcu, szőke, 30 év körüli ember. Cigarettával kínál. Nagyot nyelek a rég nélkülözött füstből. — Te — szólal meg a parancsnokon — az a hir érkezett hozzám, hogy a község előtti kukoricás szélső szárkupjában egy csendőr bajtársunk fekszik. Lehet, hogy halott, de az is lehet, hogy csak sebesült. El kéne érte menni... Elhallgatott. Értettem ... Ki kell menni a két vonal közé. A cigaretta megremegett a kezemben, Tudtam, hogy a feladat reám vár. — Ki hozta a hirt? — kérdeztem. — Menyhárt őrmester. Ismertem a kis kövérkés joviális arcú őrmestert. Senki sem hitte volna első látásra, hogy ebben a csupamosoly emberkében milyen elszánt lélek lakik. — Kérem hivassa ide Menyhártot Százados ur. Pár percig vártam némán gondolataimba merülve. Menyhárt feszesen kihúzta magát, mikor belépett. , — Na Menyhárt fiam, mondja el a hadnagy urnák is. — Alázatosan jelentem, én a múlt éjjel bent voltam a községben egy rossz civil gúnyában. Ott hallottam, hogy mikor a csendőr őrsön rajtaütöttek a partizánok, azok csak hátul a kertek alján tudtak kihúzódni a községből. De igy is elfogták volna őket, ha az egyik csendőr nem vállalkozik arra, hogy 2 láda lőszerre' és 2 karabéllyal behúzódik egy kukoricaszárkupba és onnan olyan ördögi tüzelésbe nem kezd, hogy a partizánok nem tudtak kijönni a házak közül. Az Örs igy vissza tudott vonulni Szolnokra, de hogy mi lett ezzel az eggyel, azt még a községbeliek sem tudják. Valahol ott kell rejtőznie, ha csak ... — Értem — vágtam közbe — és megbízható ez az értesülés? — Magyar embertől tudom — mondta Menyhárt olyan biztos hangon, mint ha magától a római pápától lennének az értesülései. — Mennyi ideje ennek? — Közel 2 hete. — Van-e értelme akkor ezért a bizonnyára már halott emberért kockáztatni a még harcképes csendőröket? — fogamzott meg bennem a kérdés, 11
