Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-12-01 / 9. szám
Valóban, egy talpig férfit, igaz magyar csendőrt ismert meg a családtajaikkal csaknem teljes számban megjelenő buffalói bajtársi csoport. Clevelandban egy verőfényes vasárnap délután, szept. 15.-én gyűltek össze a bajtársak családjaikkal, barátaikkal együtt a Pekáry farmon, hogy szeretetükkel körülfogva, egyesületi életünk egyik legemlékezetesebb napjává avassák ezt a vasárnapot, amelyik kitűnő Bajtársunk utiprogrammjának is egyik fontos állomása volt. A mindnagyobb számban érkező kocsikból egymásután szálltak ki a régi ismerősök és eddig ismeretlen bajtársak, családok, volt évfolyamtárs, parancsnok, hogy meleg szeretettel üdvözölhessék messziről jött vendégünket. A viszontlátás és megismerés öröme rövidesen jó hangulatot és kedvet eredményezett, melynek közepette elnökünk — aki az irattárunkban vastag aktává dagadt levelezést folytatta vendégünk ügyében — a körben elhelyezkedettek előtt meleg szavakkal üdvözölte Bajtársunkat, akinek sorsáért — mint mondta — attól a perctől kezdve aggódtunk, mikor az első hirt kaptuk, hogy él! Igen, de hol? A délvidék tömeggyilkosok karmai között. Igen, eddig még életben van, de a további sorsa nincs biztosítva. Megindult a közvetett levelezés csomag és a lehetőségek szerinti pénzküldés, hogy a szomorú rabsorsának enyhítéséből mi is kivegyük a részünket, mi, akiknek egyik fontos feladata a segélyezés. Mindnyájunk nevében is kifejezte legnagyobb örömünket, hogy a több mint másfél évtizedes raboskodás után is testben és lélekben egyaránt sértetlenül üdvözölhetjük a már elveszettnek hitt Bandi bajtársunkat, akinek hozzá méltó legszebb cselekedete, hogy az első alkalmat megragadva, ilyen hosszú útra szánta rá magát azért, hogy körünkben megjelenhessen, baráti kézszoritásra nyújthassa kezét, hogy néhány meghitt órát tölthessen velünk, amiben olyan hosszú ideig nem volt része. Kérte, hogy tartson meg minket jó szívvel emlékezetében és legyen rajta, hogy ha a sors még tovább is száműzetésben tart minket, ne utolsó találkozásnak könyvelje el ezt a körünkben töltött napot. Mi mindég szeretettel, barátsággal fogadjuk, mert büszkék vagyunk rá! Utána Kövendy K. szds. bajtárs lépett elő, hogy a clevelandi ünneplőkkel is ismertesse vendégünk hősi tetteit, szenvedéseit a fogságban, — amit csak egy izig-vérig magyar, s csak mélyen hivő lélek tudhatott átélni — majd kalandos és szerencsés szökését és szabad földre jutását. Cs. bajtársunk meghatódva köszönte meg a szeretetteljes fogadást és elnökünk üdvözlését, majd lenyűgöző előadásban ő maga is elmondta a kálváriáját, melynek legnyomasztóbb hetei azok voltak, mikor szerb fogságban halálra ítélve, napról-napra várta a kivégzését. Köszönetét mondott az egyesületünk által küldött pénzbeli segítségért, mely nélkül a szökési terve teljesen kilátástalan lett volna.
