Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-12-01 / 9. szám
1956. október 23. Ezen a napon fellángoló szabadságharc 1944. október 15-ének természeten és egyenes folytatása volt. Korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül egy ugyanazoktól az eszméktől áthatott, szabadságszerető és a nyugati kereszténységet védő bátor, hős nemzet rázta le magáról a rabság bilincseit és adott örök példát az elpuhultságban és megalkuvásban mindjobban belevesző Nyugatnak a bátorságról, hősiességről és a szabadságért meghalni tudásról. A hálátlan Nyugat tétlenül nézte ezt a legszebb eszmékért folyó önfeláldozó harcot, elfeledkezve arról, hogy a szabadság eszméje oszthatatlan, amit nem lehet csak egyes nemzetek számára kisajátítani. Saját sírját ássa meg tehát az, ki az azért küzdők támogatását megtagadja. Nemzetünk hősi harca azért nem volt hiábavaló. Mert ha eljön a felszabadulás napja, jövőjének kialakulásában döntően fog ez javára latba esni. ■5ÉT Mindhárom dátum világosan mutatja az utat, amit követrünk kell. A vértanuk tiszteletével párosult nyílt és bátor kiállással kel) hitet tennünk nemzeti nagyjaink, a leghűségesebb magyarok mellett. Vésse szivébe minden emigráns magyar — de főként mi magyar csendőrök — a négy "M” betűvel kezdődő szót: Maradj Mindig Mindenütt Magyar! Cselekedj, élj eszerint Bajtársam, s igy neveld, oktasd és tartsd meg meg nem alkuvó magyarnak gyermekeidet is, s akkor fajunk és nemzetünk fennmaradását még egy további ezredévre biztosítod. v. H. 1. EGYESÜLETI HÍREINK. Buffalóban élő bajtársaink Szent István napi szokásos piknikszerü összejövetelüket aug. 24-én ismét Forgó Mihály bajtársunk vendégszerető házában és kertjében tartották meg, melyen az ott és a környéken élő bajtársak családjaikkal együtt jóformán kivétel nélkül vettek részt. A kora délután kezdődött szép kerti ünnepség összefort, meleg hangulatban folyt le, erősítve a nélkülözhetetlen összetartást és kifejezésre juttatva annak szükségét. Bucsuzkodásra csak éjfél tájban került a sor. A nyári “holtszezon” még tartott, mikor örvendetes hir kelt szárnyra csendőr körökben. Európából kedves vendéget jelzett a levél, akit nemsokára üdvözölhettünk is Cs. E. bajtársunk személyében. 19 éve láttuk utoljára, mikor minket Nyugatra vetett a sors, ő pedig a kapott parancshoz híven Budapesten maradt, hogy utána 17 éven keresztül a szenvedések sorát élje át, mert hü magyar, a hivatásának élő csendőr 2
