Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)

1963-08-01 / 8. szám

X

Rövidesen megtudtam én is — mint a szovjet táborparancsnoksag is — hogy egyedül vagyok csendőrtiszt a több, mint 8000 hadifogoly között, így aztán ebédidő után nemsokára jött értem egy tolmács szerepét betöltő ruszin tanító, hogy hivatnak NKVD. kihallgatásra. Egy sötét külsejű, lócsiszár kinézésű NKVD. őrnagy fogadott kint a gyepen, egy nagy almafa alatt. Csizmáját kedélyesen lehúzta, kiteregette nem egészen patyolatfehér kapcáját, kitette maga mellé a fűre pisztolyát, s kezdődött a kihallgatás, melynek vagy kutyakorbáccsal, vagy pisztolyával való hadonászással adott nyomatéket.

így kezdődött meg számomra a kihallgatások egész sorozata, s a kérdések özöne ... Hány oroszt gyilkoltam meg?. .. Hány kommunistát akasztottam? .. . Mit csináltam a szovjet asszonyokkal, gyerekekkel? .. . És még ezekhez hasonló kérdések tömege.

Feleleteimet persze mindig azzal fogadták, hogy abból egy szó sem igaz és hogy ők mindent tudnak rólam.

Ennek ellenére a kérdések idegromboló módon majdnem 10 éven át újra és újra ismétlődtek. Pedig váltig mondtam nekik, hogy ha mindent tudnak rólam, akkor kár fáradni az én kérdezgetéseimmel.

*

Szibériában eltöltött súlyos esztendők után 1947-et irtunk naptárunkban. Soraink már 1945, 46, 47-ben erősen lecsappantak, de nem a hazaszállítástól, hanem inkább az éhség, betegség és az embertelen munka tizedelte meg sorainkat. Mégis voltunk, akik az Úristen segítségével átvészeltük ezeket a legnehezebb esztendőket.

Pünkösd után egy újabb szállítmányt vittek el táborunkból — úgy mondták haza — és ezek között volt a magyar hadifoglyok táborparancsnoka is. így mi — a maradék — újra fej nélkül maradtunk. Persze a maradék mindig a legnyakasabb fajta volt, mely még a hazaszállítás reményében sem volt hajlandó betörni, s fejet hajtani az orosz rabtartóknak.

Jóformán még be sem csukódott a tábor nagy kapuja, melyen a hazafelé tartó bajtársaink eltűntek szemeink elől, mikor már hivattak névszerint a “vachtára", ahogy az őrbódét nevezték az oroszok. A tábor területéről csak ezen keresztül lehetett kijutni. Innen kísértek ki a ‘‘stab''-ra, tehát az orosz táborparancsnokság épületébe, hol Ciganov NKVD. főhadnagy és a táborparancsnok fogadtak, kiknek irodájába belépve még ki sem fújhattam magam, mikor Ciganov főhadnagy közölte velem, hogy mostantól fogva pedig én leszek a még ott tartott magyar hadifoglyok parancsnoka.

Válaszom erre csak annyi volt: Tudja-e azt főhadnagy ur, hogy én csendőr vagyok?

Igen — válaszolta — de mi éppen azért intézkedtünk igy, mert jól tudjuk, hogy a csendőrök otthon is úgy teljesítették szolgálatukat, hogy abban kifogás nem lehetett és igy bennük mindenki megbízott. De ugyanígy azt is jól tudjuk, hogy felfogásukat most sem és még itt a fogságban sem vál-11