Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-05-01 / 7. szám
mitől. Percenként nyílt az ajtó, magyar, német, rác egymásnak adták át a kilincset és mind-mind csak azért jött ez a sok — házigazda előtt is ismeretlen — ember, hogy kezetszorithassanak egy olyan emberrel, ki valamikor kakastollat viselt a kalapján .. . Féltve őrzött kincsüket is elhozták egy este titokban, megmutatni. Kopott magyar zászló volt, alig kibetüzhető felírással. Ez volt rajta: ,,Híven, becsülettel, vitézül”. Uram köszönöm, hogy csendőr lehettem ... 1957. március-május Újvidék, Muzsla, Nagybecskerek . . . menekülésem stációi. Ma is fülembe cseng még az újvidéki klubban hirtelen felzendiilő ,.csendőrkáplár” nóta, látom az éneklők szemeinek csillanását, mellyel képzeletben újra csendőrmundérba bujtattak, hallom a fiatalság halkan énekelt szomorú nótáját „ott, ahol zug az a négy folyó”,, érzem még most is a meleg tenyerek szorítását, a „visszavárunk” halk sóhajtását és látom a muzslai templom egyik felírását: „Boldogságos Szűz Mária, Magyarország Nagyasszonya, imádkozzál árva népedért” .. . De még fülembe cseng a nagybecskereki német káplán tört magyarsággal mondott sóhaja is: „Itt akkor lesz újra jó világ, ha újra magyar csendőr fog vigyázni a rendre” és érzem még a mindenütt egyformán felém áradó szeretetet és simogató kezeket is . . . „Csak mégegyszer’’ .. . mondta valamennyi. Isten különös ajándéka csendőrnek lenni... 1959. február Vándorutam Amerikában ért véget. Itt egy nagy városban kaptam munkát az egyetemen, hol több egyszerű munkás emberrel dolgozom együtt. Van közöttük mindenféle náció, legtöbbjük azonban magyarországi sváb. Persze tudják ők is, hogy csendőr vagyok. Egyik nap örvendezve jönnek hozzám vagy négyen. — Tudod-e mi újság? .. . — Micsoda? — kérdem őszinte érdeklődéssel, hiszen itt soha sincs semmi nevezetes újság, itt nincsenek események. — Tegnap láttunk — nyomja meg a szót a legöregebb — egy eredeti kakastollas magyar csendőrt... — Ugyan hol? — ütött szivén a gondolat, de nyomában rögtön a lehetetlenség tudata. — Sajnos csak a moziban — felelte az öreg — s közben újra kicsordult a könny a szeméből, mint a moziban tegnap este. — Tudod — tudja hadnagy ur — biza elsírtam magam, mert mióta Versecen nem a kakastollas csendőreink járnak, más bitangolja a földün-15 1
