Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)

1963-05-01 / 7. szám

jöjjenek a turpisságára. Képzelje el hadnagy ur, én ma jöttem vissza Mis­kolcról, ő fizette az útiköltséget oda-vissza, hogy meglátogathassam a csa­ládomat. A táborban pedig azt mondta, ,,hádd dolgozzon a kutyá csendőr reggelig” ... Mégse lehetett olyan rossz dolog csendőrnek lenni... 1948. augusztus Ebből már elég volt. . . Legyen, ami lesz, megszököm ... Elhatároztam és már csak a sötétséget vártam. Nem éreztem semmi izgalmat és semmi félelmet. Lesz, ami lesz! Az internálótábor egyik kerítése az utcára nézett. Úgy húzódott el, mintha csak egy nagyobb telek kerítése lenne, egyébként beleillett az ut­cába. Csendes kis utca volt nappal is, este meg a kutya se járt arra soha. Feszítem a drótokat, hogy akkora rést nyissak, amelyiken kiférek, mikor lépteket hallok az utcán. Mozdulatlanná merevedek, de mit használ az? Az ember, aki jön, okvetlen meg fog látni, hiszen szinte belém kell ütközzön és a vörös Csepelen vagyunk. .. Az ember jön és meglát. Megáll velem szemben, csepeli munkás, ki valószínűleg most megy haza a pártból. Nézzük egymást szótlanul. — Kifelé? — kérdi, a fejével is intve hozzá. — Igen! — bólintok. — Csendőr?.. . — Az! — Gyerünk — mondja csendben és nekilát velem együtt a drótnak. Egy perc és kint vagyok. Karonfog és visz magával. Az őrség előtt az uj norma áldásairól beszél, amit éppen most határoztak el a pártban. Az őr mitsem sejthet, legfeljebb megelégedéssel tekinthet a párthü emeberek után. Ilyenekre van szüksége a pártnak — gondolhatja magában, ha ugyan gondolkozik egyáltalán. Amikor túljutunk a tábor körzetén, lelassít, majd érzem, hogy a ke­zembe nyom egy villamosjegyre valót és halkan odasugja: — Isten áldja meg csendőr ur. Bárcsak láthatnám már újra egyen­ruhában és kakastollal .. . Mégis csak jó volt csendőrnek lenni... 1953. szeptember A terror nem ismer határt. A legnagyobb elővigyázat mellett is minden pillanatban belédköthet­­nek, hiába zárod le az ajkadat, hiába veszed még a lélekzetet is csende­sebben, mert a „múltad” mindenüvé elkísér. És nemde megbocsájthatatlan bűn csendőrnek lenni? Raktáros vagyok az Autó és Alkatrész Kereskedelmi Vállalatnál. Az üzletvezető a vállalat párttitkárnője. Hogy mit ért az autóalkatrészekhez, 13

Next

/
Thumbnails
Contents