Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-05-01 / 7. szám
Az ünnepély a magyar Himnusz eléneklésévcl vette kezdetét, mely után vitéz Haraszthy István bajtársunk üdvözölte a megjelenteket, amit mély átérzéssel előadott ünnepi beszéde követett. Ezután Tóth József bajtársunk tábori cső, ruhába öltözött József, majd Sándor fiai szavaltak el 1-1 verset és az ünnepélyt záró amerikai Himnuszt is ifj. Tóth Jószef játszotta el saxoíonon. A bemondó szerepét Forgó Mihály bajtársunk töltötte be, Bede Antal bajtársunk pedig az egész műsort filmre vette fel. Az ünnepélyt magyar ételekből álló vacsora követte, mely után a jelenlévők meghitt bajtársi hangulatban az éjféli órákig maradtak együtt. Az ünnepi beszéd tartalmát kivonatosan az alábbiakban közöljük: A Csendőrnap nemcsak a mi tragikusan nagy számú hősi halottat és vértanút adó Testületünknek, hanem az eljövendő keresztény és nemzeti Magyarországunknak is kitörölhetetlen emléknapja. Apáról fiúra szálló ősi magyar szokás a halottaknak járó tisztességadás .. . Ma, amikor a száműzetés 18-ik évében ismét emlékezünk Rátok hősihalott és mártír Bajtársaink, felvonul előttünk a legcsodálatosabb processió, a lelkek diadalmenete. Ebben a diadalmenetben nincs kor, nincs rang, hanem csak egy van: a magnetikus szeretet, mely egyaránt vonzza az egyént, a családot, a generációt és a nemzetet. .. Ezen a napon és annak ebben az órájában a mi kiolthatatlan szeretetünk, mélységes nagy tiszteletűnk és soha el nem múló bajtársi együttérzésünk kiséri a Ti diadalmenetetek . . . Tisztelgünk tehát és letesszük az emlékezés babérkoszorúját a Ti emléketek előtt. . . Magyar Testvéreim! Egy perces néma felállással gondoljunk a mi hősi halott csendőr Bajtársainkra .. . Most pedig ezekben a vészterhes és sorsdöntő időkben szálljunk vissza lélekben a mi elveszített Hazánkba . . . Uram Isten! Mennyit sirtunk és imádkoztunk odahaza . . . Hányszor ragasztottuk a piros-fehér-zöld plakátokat a „nem, nem, soha” felírással, mennyi országzászlót állítottunk és mennyi albumot adtunk ki Csaba királyfi tejuton járó hunjaival, s mindezt ágyuk és gépfegyverek és a nemzet ellenálló erejét fokozó reformok helyett... így aztán mikor ütött a történelem órája, felkészületlenül érte az a nemzetet és bekövetkezett a katasztrófa . . . Madách Imre remekművének, „Az ember tragédiájá"-nak utolsó fejezete jut azonban eszembe, mikor Lucifer utoljára áll az Ur szine előtt és rádöbbenve arra, hogy az emberiséget nem tudja kiragadni Isten kezéből, Így kiált fel: „Miért is akartam emberrel nagyot, ki sárból és napsugárból összegyúrva, tudása törpe, vaksága nagy” . .. Ebben benne van sorsunk mérlege, de megváltásunk reménysége is . . . Lucifer próbálkozása hiábavaló. így ha most itt is vagyunk árván és gyökértelenűl, mégis rendületlenül hinnünk kell, hogy hősi halottaink véráldozata nem volt hiábavaló. Közeledik a végső leszámolás napja, mikor újra hősökre lesz szükség, akik majd a Ti nyomdokaitokon fognak haladni ... Mert a romlás és 7
