Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-05-01 / 7. szám
írjatok hazánk felszabadulásáról, a boldog hazatérésről, melyeknek csak el kell jönniök egyszer ... A magyar apák és anyák otthoni csendes behorpadt sírjához egyszer csak vissza kell térnünk, meghitt beszélgetésre, hosszú beszámolóra, hiszen ők soha el nem múló örök szeretetükkel még ott lent a sírban is mindig csak várják, szüntelenül várják a hazatérő magyar fiakat és unokákat... PARTIZÁNHARC* Irta: Forgács Endre A küzdő hadseregek mögött működő irreguláris alakulatok hosszú történelmi múltra tekinthetnek vissza. Régebben guerillák, franctireurök volt a nevük, az 1. világháborúban Szerbiában a komitácsik, 1939-ben Kárpátalján a szicsek, a 2. világháborúban pedig ismét Szerbiában a csetnikek működtek, manapság azonban általában partizánoknak nevezik ezeket. Régebbi időkben is voltak hadjáratok, melyek kimenetelét az ilyenek működése jelentősen befolyásolta. A partizánok azonban csak az elmúlt 2. világháborúban vonultak be igazán a hadműveletek, vagy a hátországi ipari termelések komoly megzavarására, vagy éppen megbénítására alkalmas tényezők közé. Az orosz partizánokkal folytatott harc még sokunknak élénk emlékezetében él, mely az arcvonalon folyó harcokkal összehangolva, az utánpótlás, ellátás és összeköttetés megzavarásán kívül még abban is éreztette hatását, hogy jelentős erőket kötött le a hátsó területeken. A partizánok elleni harc megengedett és meg nem engedett eszközeit, módszereit és a hadijog értelmezését illetően még ma is lehetnek nézeteltérések, különösen ha megtorló randszabályokról van szó, De a nyugati katonai körök immár sokkal nagyobb megértéssel vannak a partizánháboru sajátosságai és módszerei iiránt, mint a múlt háború végén, mikor még nem voltak ezekre nézve oly tapasztalataik, mint amilyeneket azóta Koreában és Indokinában (Vietnamban és Laosban) a saját bőrükön szereztek. Komoly szakírók most már odáig mennek, hogy a modern háború rendes katonai alakulatokkal és atomfegyverekkel folytatott eszközei mellett a partizánharcot 3-ik komoly tényezőként emlegetik. így a legutóbbi „NATO’’ hadgyakorlatokon már ellenséges partizáncsoport működését is számításba vették. Ezek tehát még az atomfegyverek korában is nagyobb szerephez juthatnak, mint az elmúlt háborúban és akár megtámadásuk esetén a nyugati országokban, akár azok térnyerése esetén a szovjet területeken. * Bár ez az ismertetés — a később közlendő II. résszel együtt — a „Kanadai Magyarság" és a „Hadak Utján” 1955. évi egy-egy számában is megjelent, mégis cső. Bajtársaink tájékoztatása céljából ezt a szerző hozzájárulásával hasonló szöveggel lapunkban is közöljük. 2
