Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1963 (6-9. szám)
1963-02-01 / 6. szám
Légy hü mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját. .. (Jelenések: 2:10) Csendőr naptar szerint merve az idők folyását, immár a 18-ik csendőrpapot töltjük az emigrációban, s ha ez a nagy Történelem lassan pergő homokóráján csak egy röpke másodperc is, a halandó emberi életben 18 esztendő már öregek és fiata'ok számára egyaránt nagy idő . . . Nem szabad azonban csak a pillanatnyi jelenből kiindulnunk, s csak magunkat néznünk, hanem tárgyilagos jövőbe látással egyrészt arra kell gondolnunk, hogy a Történelem szekere soha egy pillanatra sem áll meg, másrészt arra, hogy a mi múlandóságunkkal szemben Hazánk élete örök, melyben 18 év éppen úgy nem számit, mint ahogy a 150 éves török uralom sem törte meg létét, sőt utána virágzásnak indult. Hazánk tehát feltétlen fel fog szabadulni mostani rabságából is — sőt a mai rendkívül feszült világpolitikai helyzet folytán talán hamarább, mint gondolnánk — s akkor törvényes állami életében nélkülözhetetlen Testületünk is fel fog támadni tetszhalálából. Az emlitett kettős irányú történések biztos bekövetkezésébe vetett hitünket egy pillanatra sem szabad tehát elveszítenünk, hanem Hazánk és Testületünk iránti hűségűnket és mindkettő iránt mindig és mindenütt fennálló kötelességeinket mindhalálig — sőt némely tekintetben még azontuli vonatkozásokban is — teljesítenünk kell. Szerte a nagyvilágban élő Bajtársaink mindenütt megünneplik ezt a napot, az egymáshoz közelebb élők együttesen, az egyedül levők és az otthon elnyomottak lélekben, gondolatban, s emlékekbe mélyedten ... S mikor ezt teszik, akkor erre kizárólag csak az a lelkűk mélyén élő 2 nagy érzés sarkalja őket, hogy magyarok vagyunk és csendőrök voltunk. Mindkét érzés közös forrása pedig a büszke öntudat, s igy van ez rendjén ... Mert ha a teremtés koronája az ember, s ebből is a fehér ember, akkor magyarnak lenni még az utóbbiak között is előkelő helyet jelent. Az emberi nagy társadalomban minden nemzetnek megvan ugyan a maga sajátos értéke, a mi nemzetünk értékét azonban sok minden máson kívül még oly legszebb tulajdonságok adják meg, mint lovagiassággal párosult katonai és férfiúi erények, mely született tulajdonságait 1000 év Honmentő és Nyugatot bástyaként védő harcai csak még fokozottabbá és értékesebbé tették . .. S ugyanezek a nemzeti tulajdonságok tették naggyá és híressé Testületünket is. Ez a lelkek legmélyén élő, de éppen ezért a legmagasabb síkon mozgó 2 nagy eszme tartott és tart tehát minket össze az emigrációban és ezek ápolása kell minket összetartson ezután is . . . De gyermekeink és unokáink büszke magyar szellemben való nevelésével és Testületünk hagyományainak a jövőbe való átmentésével át kell vinnünk ezeket még a messze jövőbe is. Ezek a mi kötelességeink a hosszúra nyúlt emigrációban ... Légy hü mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját! t
