Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)

1962-11-01 /5. szám

Fel sem ocsúdtunk a 29-i gyászhír után. mikor masnap városunkban futótűzként terjedt el a hir, hogy a hajnali órákban ugyancsak tragikus hirtelenséggel elhunyt SZABADHEGYI Ferenc vezérőrnagy szeretett Bajtársunk is.

Előző este a 4 nappal előbb született második unokájának meglátogatásáról még boldog jókedvvel tért haza. mikor szivzavarok léptek fel nála ami — alig betöltött 71. éve után — néhány órán belül halálát okozta.

Katonai pályafutását 1909-ben kezdte meg a Budapesten állomásozó hires pirosfezes bosnyák 1. gy. ezredben. Az I. v. háborúban egyéb kitüntetései mellett a III. o. Vaskorona Rendet is kiérdemelte, melynek alapján később a Vitézi Rend tagja lett. Testületünkhöz mint szds. 1921-ben lépett át, hol a Nógrádban töltött évek után a külön kitüntetés számba menő. gödöllői osztály, majd Budapesten a tiszti tanfolyamok parancsnoka lett. Innen került utolsó beosztásába, mint a Csendőrség Felügyelőjének helyettese.

Az emigrációban — megalkudja a viszonyokkal — egy dobozgyárban dolgozott nyugalomba vonulásáig, mig szabadidejét a családjának és kedvenc szórakozásának a festészetnek szentelve, magyar tájakat, várromokat és címereket örökített meg.

Nov. 3-án történt temetésén ravatalánál csendőr bajtársak állottak őrt és a magyar címeres zászlóval takart koporsóját mélyen megilletődve 6 csendőr vitte utolsó útjára a clevelandi temetőben.

A mindég hazavágyó lelke azóta már a nógrádi lankákon bolyong.

Adjon az Ur nyugodt pihenést Neki!

Mindkét mélyen sújtott Családnak ezúton is őszinte meleg részvétünket fejezzük ki.

*

AHOL AZ URANGYALA KAKASTOLLAT VISEL Irta: Wass Albert

(folytatás)

Később, amikor harmadszor esett meg Tódorral a csoda, már az anyja se élt. Erdőpásztornak szerződött el a főerdész keze alá. Megbízható, becsületes emberré nőtt, s a főerdész megbecsülte. Igyekezett hűséggel eleget tenni a kötelességének, számon tartotta a méterfát, dorongfát, s ami csak volt a keze alatt, s ügyelte, hogy ne legeltessék éjszakánként a fiatal ültetvényt. Egy nyáron aztán rátörtek a romulii medvetáncoltatók a telcsi erdőkre.

Romuliban ugyanis medvetáncoltatók éltek. Ez volt a főfoglalkozásuk emberemlékezet óta. Hiába hoztak törvényt a medvetáncoltatás ellen, a romulibeliek csak tovább folytatták mesterségüket. Dugott erdei tanyákon tartották az elfogott medvebocsokat, s tanították őket tüzesitett vaslapok-