Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)

1962-11-01 /5. szám

internáló táborokban. — Lélek nélkül pedig nem élhet egy nemzet.

A füves mezőktől a nyugati dombokhoz vezető utat azért választotta Szt. István, mert országépitő munkájában a magyar örökkévalóságot látta.

S ma, amikor emlékezünk Rád, vagy eléd térdepelünk bármelyik idegen ország keresztény templomában mi száműzött, hazátlan magyarok, árva maradékaid, tékozló gyermekeid, vagy teszik ezt az otthon szenvedő milliók bármely magyar templomban, vagy falusi kápolnában, —- ezt a véghetetlen magyar életet köszönjük Neked Szt. István király."

Az igazgatósági gyűlésen, amellyet egy szükebb körű piknikkel kapcsolatban tartottunk meg, letárgyaltuk a folyó ügyeket, köztük a segélyezést, ismertettünk javaslatokat, felolvastunk elismerő és köszönő leveleket. Legfontosabb volt az a határozat, mely szerint az idén is megrendezzük — immár negyedszer — a szilveszteri estünket. A döntés a tavalyi Hotel mellett történt, amelynek bérelt helyiségei a célnak — a látogatottságnak — legjobban megfelelnek. — Most pedig már azt is közölhetjük, hogy a termek szerződéssel biztosítva vannak és a meghívók szétküldése folyamatban.

Szomorú szívvel kell hirt adnunk két váratlan lesújtó gyászesetről.

Okt. 29-én telefonon értesültünk, hogy Columbusban aznap éjjel örök álomra szenderült szeretett Bajtársunk -egyesületünk egyik legidősebb tagja-DALMY József nyug. ezredes.

Mélyen megrendülve vettük a hirt a magas kora dacára is életerős és utolsó napjaiig is dolgozó Bajtársunk hirtelen elhunytáról.

1902-ben lépett a testületünkbe, ahol előbb Csíkszeredán, majd a trianoni időkben különböző beosztásokban Debrecenben szolgált, majd mint szombathelyi kerpk., közel 40 évi szolgálat után 1939-ben vonult nyugalomba.

Odaadó kötelességteljesitése és szeretetreméltó egyéniségéért elöljárói megbecsülése, alárendeltjei tisztelete és ragaszkodása vette mindég körül, őt, aki testületünkhöz élete utolsó percéig ragaszkodott.

Az emigrációban — németországi tartózkodásuk alatt — súlyos csapás érte, amikor egyetlen fia Ádám tragikusan elhunyt, aki mint szds. testületünknek ugyancsak tagja volt. — Feleségével és fia családjával vándorolt ki ide, hol élete legfőbb céljául félárván maradt 3 unokájának magyar szellemben való nevelését tekintette.

E nyáron töltötte be 80. évét és ugyanakkor ünnepelte házassága 50. évfordulóját.

Jóbarátai, ismerősei és egyesületünk kiküldöttje mély részvéte mellett okt. 31.-én helyezték örök nyugalomra a columbusi temetőben.

Szeretett Józsi bátyánk — messze, mindég visszavágyott Hazájától — az idegen földben is nyugodjon békében.

12