Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-02-01 /2. szám
által kedvelt Pöttyös Bál és egy szükebb körű egyesületi piknik megrendezésére. Az előbbi egy East oldali Club bérelt helyiségeiben került megrendezésre, s az a várakozásnak megfelelően igen jól sikerült. A Megay fiún remekül összeszokott zenekarának változatos műsora mellett mindenki kellemesen érezte magát. Szép számban voltak messze vidékről jött vendégeink is. A családi pikniket egy bajtársunk farmján, 76 résztvevővel tartottuk meg, hüs fák alatt, zsiványpecsenye sütéssel egybekötve. A gyerekeknek ezenfelül hűsítőkkel, tejjel kedveskedett a Közösség. A farm a városon kívül, egy uj településen fekszik, ezért a még ismeretlenek tájékoztatására a főutról való letérésnél egy hatalmas tábla mutatta az irányt, “Pekáry lovas Örs” felírással. Habár a tanya a maga valójában nem Örs, de a tábla felirata mégis találó volt, mert a farmon a házigazda két hátaslova állott az ‘‘öreg csontok” és a gyerekek rendelkezésére az egyéb számos játék mellett, azok kimondhatatlan örömére. Jó hangulatban még holdvilágnál is együttmaradt a társaság, akik között két uj tagunkat és családtagjaikat üdvözölhettük. A múlt éviekhez hasonlóan, testületileg, vagy küldöttséggel ez évben is résztvettünk minden magyar hazafias megmozduláson, ünnepségen, előadáson és tartottuk a megértő összeköttetést a közös magyar érdekeket szolgáló egyesületekkel. Mint idetartozót, itt külön is megköszönjük a helybeli MHBK. csoport uj vezetőjének, dr. Balló István bajtársunknak a közös célt és egységet szolgáló meleghangú átiratát, amelyben megválasztását követően a következőket írja: ”. . . törzsgyülésünk egyhangú határozata, hogy ... a jövőben szorosan együtt kíván működni a M.Cs.Cs.K-ével. .. ezzel tartozunk közös múltúnknak és nemes katonahagyományainknak .. . ebben a kétségek és bizonytalanságok között vergődő világban egyesült erővel jobban szolgálhatjuk a megvalósításra váró magyar feladatokat. Kérlek fenti határozatunkat bajtársaink előtt ismertetni.” Novemberben megindítottuk az Egyesületi Értesitünket, amely egyhangú döntésünkkel az alapszabályainkban foglalt egyik jelentős, vállalt kötelességünknek és messze országokból, bajtársaktól jött kéréseknek tettünk eleget. Sajtó nélkül a bajtársi szellem ápolása és a segélyezés meg nem oldható, különösen mert a sors igy szétszórt bennünket. Azt, hogy helyesen határoztunk és hoztuk meg az anyagi áldozatot is, mutatják a már eddig is beérkezett üdvözlő, elismerő levelek, melyekből a Szerkesztő Bizottság közléseinél ismertetünk néhányat. Az év folyamán, —- mert a szükség úgy hozta magával, de amit csak a minket pártoló közönség jóvoltából tehettünk meg, — nemcsak Karácsonykor, hanem néhány esetben már évközben is küldtünk szét kisebb-5
