Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)

1962-03-01 /3. szám

gattak a várakozó közönség között a perronon, hideg közönnyel menve el az ott levő egyenruhás 1 fős jőr mellett, ki szintén nem látszott tudomást venni róluk. Az 5 és 6 óra tájban befutó vonatoknál még hiába vártak, de a 7 órai érkezése előtt néhány perccel végre megjelent a perronon az általuk még nem ismert, de az öpk. által pontosan leirt platinaszőke hölgy, mire azonnal közelébe férkőztek. Pár perc múlva aztán befutott a vonat is, melynek egyik kocsijából egy jómegjelenésü fiatal ember szállt le.

— “Aranyom, drágám, csakhogy megjöttél" — ugrott nyakába a platinaszőke hölgy oly hévvel, hogy közben bal alsó lábszára is hátrafelé lendült.

— “Csókollak angyalkám. Remekül nézel ki. Valóságos szerecsen lettél. Hogy telik az időd?”

— ‘‘Nagyszerűen drágám ... Volt ugyan egy kis balhém, dehát az semmi” .. .

—' “Ne mond ... Talán csak nem kezdett ki Veled valaki?” ...

— “Ugyan már, hová gondolsz?... Biztos magadból indulsz ki te gonosz. Ne izgulj, egészen más eset... Majd elmondom, csak menjünk ki a tömegből.”

A fiatal pár a síneken kívüli szűk utón a kijárati sorompóig menve, s ott a fü. telepre betérve, a Sió és Hullám szállók felé vette útját, a jőr tagjai pedig mindenütt nyomukban. Mikor aztán a telepen egy csendesebb helyre értek, a férj szóba hozta a dolgot.

— “Mondjad már angyalkám, mi volt az a balhé?”

— “Hát képzeld mi történt velem ... Szerdán mig a strandon voltam, valaki kinyitotta álkulccsal a szobám, s a szekrényből elvitte a bundámat a zsebében levő pénztárcámmal, s az abban volt brilliáns gyűrűmmel és 200 Pengőmmel együtt” .. .

— ‘‘Nohát ez szörnyű” .. .

— “Bizony hogy szörnyű ... Képzelheted rettenetes helyzetemet. A ridikülömben volt ugyan még néhány vacak Pengőm, igy a strandra azóta is ki tudtam valahogy menni, s a szoba is ki van holnapig fizetve, de enni már csak hitelre tudtam az étteremben, mit a four mint itt lakótól el is fogadott, de tudod, hogy az ember hitelre restel sokat rendelni, igy valósággal éhezem azóta.”

— “Oh szegénykém, szegénykém’’.. .

— “Szószerint az ... De ugye Te most elrendezel mindent, s egy kis pénzmagot is hagysz itt újra?”

— “Természetes drágám .. . De mond, miért nem mentél el a rendőrségre?”

— ‘‘Mi az, hogy rendőrség? Azt hiszed Pesten vagy, ahol rendőrök vannak?”

— “De valami ilyesfélék csak itt is vannak?” ...

— “No igen, a csendőrök, de ezek csak olyan falusi mihasznaandrá-17