Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)

1962-03-01 /3. szám

közönség sokszor körmönfont észjárásán és viselkedésén, azoknak fölényeskedő, ékelődő és okoskodó modorát már sehogyse szívlelték, s azon sokszor csak a legnagyobb önuralommal tudták magukat tultenni.

2. ) A nyaraló közönségnek volt egy rétege, mely igen szerette és becsülte ugyan testületünket, de állandóan kiváltságokat kívánt magának. Kiváltságoknak azonban tömegek előtt nem lehet helye, mert a tömeg rögtön fellázad. így az egyik v. állomáson egyszer megtörtént, hogy biztonság céljából a perron korlátjai mögé zárt tömeg “ha neki szabad, nekünk is szabad” kiáltással áttörte a korlátot csak azért, mert 1 valaki vonakodott a jőr ezirányu felszólitásának első szóra eleget tenni. — így jóformán nap-nap mellett történtek súrlódások, melyekről az 5 naponkénti helyzetjelentésekben az anyaörsöknek közvetlenül a kerpság-oknak kellett jelentést tenniök, honnan azok összesítve a B.M.-be mentek. — A jőr-ök azonban oly udvariassággal párosult határozottsággal tudtak érvényt szerezni a törvény előtti egyenlőség elvének, hogy 7 évi ottani szolgálatom alatt egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy eljárásuk kifogás tárgyává lett volna tehető, a velük szembehelyezkedőké viszont annál inkább.

3. ) Testületünk — “jó bornak nem kell cégér” mondáshoz híven — sohasem szeretett a sajtóban szerepelni, s legkevésbbé annak “bravúros és szenzációs” nyomozásokról szóló hírei között. A bpesti 3-ad, 4-ed rangú sajtó azonban — legalább is balatoni viszonylatban — egyáltalán nem tartotta tiszteletben ezt a felfogásunkat, igy gyakran jelentek meg abban erről szóló, de rendszerint kritizáló cikkek. Emigrációban élő Bajtársaink némelyike bizonyára emlékszik még arra az 1930-ban egyik bpesti képeslapban megjelent képre, mely egy fürdőruhás hölgyet ábrázolt, ki előtt zollstockkal a kezében egy cső. guggolt, alatta a felirással: “A siófoki strandon zollstockkal mérik az erkölcsöket a csendőrök.” — A képről rögtön látható volt, hogy az csak egy trükk-felvétel, mert az nem a siófoki strandot, hanem egy ismeretlen partrészletet ábrázolt, az azon szereplő cső. fekete nadrágban volt a hölgy bájosan mosolygott, holott egy erkölcseiben megtámadott nő sohasem mosolyog, végül a fürdőruha szabályszerű volt, amin nem volt mit mérni. A megállapítás szerint a kép egy jókedvű társaság rendezésében egy magán-villa fövenyén készült, melyen a cső. szerepét egy karp. örm., a kalap szerepét pedig egy padláson talált un. veteránkalap töltötte be. A kép egyébként nem a csö-ség, hanem a siófoki fürdőbiztos ellen irányult, ki akkoriban szabályozta úgy a nők, mint a férfiak által viselhető fürdőruhákat.

Az alábbiakban emlékeim gazdag tárházából egy olyan kedélyes történetet ismertetek, mely a fent 1.) és 3.) alatt említetteket igazolja . ..

1928. aug. elején — mikor a jőr-ök még valóban posztóruhában teljesítették a fü. szolg-ot — egy nem éppen elsőrangú bpesti napilapban egy Siófokot és az ottani fürdőéletet dicsőítő cikk jelent meg, melynek utolsó bekezdése azonban legjobb emlékezetem szerint igy hangzott:

14