Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)

1962-02-01 /2. szám

kélkedve éltünk is vele. Itt a forgalom különösen nyáron a hétvégeken elképesztő méretű, részben a hét világcsoda egyikét, a Niagarát látogatók, részben a miatt, mert a két nagy magyar város, Cleveland és a túloldali Torontó között kocsival ez a legrövidebb ut. Ilyenkor a vámosoknak akad dolguk, de az utasnak nem lehet oka panaszra, mert nem sokat kellemetlenkednek. Innen menve, az igazolványt megnézik, abban nincs pardon, így, aki otthon felejtette, mint egyszer H. bajtársunk, az rostokolhat a vám nál, amig utastársai kicsodálkozzák magukat a vízesés kanadai oldalán, ahol talán egy-két pohár sört is felhajtanak a letessékelt, igy méltán boszszankodó barátjuk egészségére és visszafelé felveszik őt nagy mérgével terhelten. A kocsikat úgy ahogy átnézik a fennálló vámvédelem érdekében, ezért néha a csomagtartót is felnyitják, de az egész nem veszedelmes.

Ezzel szemben a kanadaiak csak akkor léphetnek az "ígéret Földjének’’ erre a részére — útlevél nélkül — ha már állampolgárok, ami kereken 5 esztendős várokazást jelen.

De nekik is elérkezett ez a várva-várt idő és igy történt, hogy polgárjoga alapján Sz. bajtársunk első útja Clevelandba vezetett, hogy itt meglátogassa jóbarátait, felkeresse bajtársait, köztük öreg — most gyárimunkás — volt parancsnokát. Éjfélre járt az idő, amikor a még ismeretlen magyar negyedben az egyik utcába fordul, ahonnan ugyanakkor kanyarodik ki egy másik kocsi. Meleg nyári éjszaka, mindketten nyitott ablaknál, szokás szerint félkönyökkel kint vezetnek, a fordulat miatt lépésben. Sz. bajtársunk egy pillanatra megáll, —- mire a másik is fékez —, majd átszól a félméterre lévő férfi vezetőhöz, hogy hát "Kud ju teli mi...” érdeklődik a keresett utca után. A kérdezett a legnagyobb nyugalommal magyarul szól vissza eképen:

"Jó irányba hajt százados ur, az első keresztutca az, amit keres!”

“Hijjnye a nemjóját, hát honnan ismer maga engem?” kiált át indokolt meglepetéssel kanadai bajtársunk.

"Én J. őrmester vagyok és százados ur volt a parancsnokon U-on!”

Kedves meglepetés 12 év után!

Kicsi a Világ!

IV. CSALÁDI ESEMÉNYEK.

Megrendítő hirt kaptunk Kanadából Szathmáry K. bajtársunktól, kinek családja Welland városban él. A múlt év október végén a kiváló tanuló, vallásos, cserkész kisfiúk, a 12 éves Zsombor, rejtélyes körülmények között hirtelen életét vesztette. A nyomozás eddig még nem vezetett eredményre.

Angliából most érkezett hir szerint Kultsár L. bajtársunk felesége hosszú, kínos szenvedések után a múlt hónapban elhunyt.

Mindkét családnak őszinte bajtársi részvétünket fejezzük ki.

14