Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1962 (2-5. szám)
1962-02-01 /2. szám
És én hallgattam. Mert hej, megtanultunk hallgatni mi, kisebbségi ifjúság, még barátaink, még munkatársaink, még önmagunk előtt is. A szavazás napján sárosán, kimerülve az egész éjszakai gyaloglástól, a szavazó urnák elé vonult Málom, Décse, Omlásalja minden szavazó polgára, férfi és nő, öreg és fiatal, még a betegeket is hozták ölbe, háton, hordágyon. No végig is zaklatták az "urakat”: kihallgatás, behívás, ki merre járt, hol volt? Mit csinált? Mit nem?... Csak Bolond Istókot nem kérdezte senki. Vígan vacsorázott a szigurancán — az őrmesternének hozott saját költésü lidérctojásból készült gyógyírt, köszvénye ellen. Azóta sok viz lefolyt a Szamoson. Olyan messze estünk fatornyos hazánktól, hogy még az emlékezés is elfárad, mire odaér. Hirt se hallunk és amit hallunk, az csak szivünket, lelkünket fájditja. De csendes éjszakákon visszakisért a múlt. Jó gondolni rá, hogy Erdély bércein: itt valahol, ott valahol, őrködök járják a végeket . . . Hiszem és tudom, hogy a tetszhalott Erdély fölött még most is ott őrködik a magyar csendőr... A NAGYKÄTAI CSENDŐRÖK Az utolsó küzdelmes hetek, hónapok, reménytelen harcok idejéből írom le az alábbi hiteles történetet hős csendőr Bajtársinkról. 1944 decemberében a budapesti 8-as légvédelmi ezred vontató százada parancsot kapott, hogy egy elakadt légvédelmi üteget vontasson be Budapestre, Vecsés határából. A vontató század feladata végrehajtása közben a vecsési országúton Budapest felé tartott, mikor egy előretörő erős szovjet harckocsi ezred körülzárta a légvédelmieket. 120 magyar állt szemben több mint 600 szovjet lövésszel. A légvédelmiek parancsnoka V-y Ignác fhdgy. parancsot adott az ágyuk megsemmisítésére, hogy ha azokat már megmenteni nem lehet, ne kerüljenek használható állapotban az ellenség kezére. Ez meg is történt. Utána megpróbáltak kitörni a szovjet gyűrűből, de sem sikerült. Rövid tűzharc után a vontató szd. 120 emberének 3/4 része hősi halált halt, vagy megsebesült. V-y fhdgy. is a hősi halottak között volt. A megmaradt 38 honvéd fogságba került és beterelték őket egy közeli tanya nagy pajtájába, melynek kapuit rájuk zárták és eltorlaszolták. Keserves, aggodalommal telt éjszaka volt. Tehetetlenül várták a sorsukat, lelkileg is megtörve a sok elesett bajtárs miatt. Másnap reggel az életben maradt 3 altisztet egy szovjet őrnagy elé vezették, aki tolmács utján felszólította őket, hogy a szovjet hadsereg propaganda hangszóróin beszéljenek a Budapestet védő magyar honvédekhez, 11
