Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1961 (1. szám)

1961-11-01 / 1. szám

ébrentartsa. De idézek egy csendőr-leányka köszönősoraiból is. ‘‘Kedves csendőr bácsik! Hálásan köszönöm a szép ajándékot, amivel nagy örömet szereztek nekem, s aminek nagy hasznát veszem ... fogadom, hogy dicső őseinket a szivembe vésem . . . maradok hü csendőr lányuk SZ. Erzsi. '

A csendőrtárgyu könyv anyaga is bővült. Eddig több mint 120 elbeszélés érkezett be, köztük több hivatásos írótól is, igy B. Kovács Fréda, T. Kurucz Mária, Wass Albert, Marschalkó Lajos, dr. Szánthó József, Szebedinszky Jenő, Burján Gyula, dr. Szakáts István, stb. küldtek 1-1 remek elbeszélést. Több nyomdától kértünk árajánlatot, sok bajtárstól érkezett érdeklődő levél és előjegyzés a könyvre.

Eddigi agilis titkárunktól, dr. R. B-tól meg kellett válnunk, aki nehéz gyári munkája helyett, végzettségének megfelelő jó állást kapott Californiában. Munkásságát a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg és szavazott köszönetét neki.

Sokszorosítottuk a jóváhagyott alapszabályokat és azt minden alapitó és rendes tagnak megküldtük. 135 ügydarabot iktattunk és 644 levelet postáztunk.

Az Európában élő rászoruló bajtársak és csendőr-gyermekek megsegítésére az egyesületünk ez évben 789 $-t fordított. A megható köszönő levelek bizonyítják, hogy működésűnk nem volt hiábavaló és igyekeztünk a kitűzött céljainkat teljesíteni.

Ez évben is résztvettünk minden hazafias összejövetelen, felvonuláson, valamint a múlt évihez hasonlóan memorandumokat juttattunk el az ott felsorolt helyekre, illetve személyekhez.

Okulva az eddigieken, a nagy látogatottságon, a 960-61-es Szilveszterünket egy 600 ülőhelyes diszes teremben rendeztük meg, ahol nem asztal, de egyetlen szék sem maradt üresen. A részletekről a következő számunkban fogjuk tájékoztatni a bajtársakat, s ugyanott adunk beszámolót az 1961-es évi munkánkról is.

De mindazt megelőzve, nem mulaszthatjuk el, hogy be ne számoljunk már most arról az örvendetes eseményről, hogy a budai harcokban 1945- ben megsebesült, s igy orosz fogságba jutott, majd onnan a szerbeknek kiadott Csergő Endre bajtársunk, — akit ott előbb halálra, majd azt megváltoztatva 15 évre ítéltek, amit az utolsó napig le is töltött, — nagyrészt anyagi segítségünk révén a közelmúlt napokban szabad földre, JJUPérkezett. miután az internáló táborból, — ahonnan a magyar hatóságoknak szándékozták napokon belül kiadni, megszökött. Első dolga volt a segítségünket megköszönni. Az egyesületünknek cimzet levelét a “Híven, becsülettel, vitézül” jelmondatunkkal kezdi, majd igy folytatja: ".. . hosszú és nehéz útról jöttem meg a szabad világba és hogy megjöhettem egyáltalában, abban oroszlánrésze van csendőrbajtársaim áldozatkészségének és bajtársi támogatásának! .. . hálás köszönetét mondok a Közösségnek és

7