Egyesületi Értesítő - Magyar Csendőrök Családi Közössége, 1961 (1. szám)
1961-11-01 / 1. szám
1 feleségemet és fiamat a Tusnád-i v. állomásra, s ott tedd fel őket a Kolozsvár felé menő vonatra.” Másnap — aug. 27-én — reggel, a ti. étk-ben elfogyasztott reggeli után, fél 9h-kor indultunk. Fekete alez. nehéz szívvel vett búcsút családjától, mit én kissé félreállva meghatódva néztem, pedig nem tudtam még akkor, hogy férj és feleség, apa és fiú utolsó bucsuzkodásának vagyok önkéntelen tanúja . .. Kézdivásárhely-Torján át fél llh-kor érkeztünk meg a Tusnád-fürdői v. állomásra, hol Fekete alez. családja felült a llh-kor áthaladó vonatra. Én azonban egy kicsit még továbbra is ottmaradtam, mert gyermekkori kedves emlékek fűztek oda... Pedig akkor már teljesen kihalt volt Tusnád, s alig van lehangolóbb dolog a világon, mint néma csendet találni ott, hol néhány nappal azelőtt még pezsgő élet zajlott... Dehát én magam is bucsuzkodni maradtam ott akkor, mert éreztem, hogy sokáig, nagyon sokáig, vagy talán sohasem fogom én már Tusnádot látni, s ugyanígy Erdély többi szépségeit sem ... Egy nagy bucsuzkodás volt akkor már ott mindenfelé minden ... Öreg szászrégeni sofförömnek tehát néhány órai szabad mozgást adva, s közben egy ugy-ahogy még üzemben levő kis vendéglő teritetlen asztalánál megebédelve, végig jártam a régi kedves helyeket... A szállodát, hol annak idején laktunk,... a Csukás tót, hol fürödtünk,... a szebbnéi-szebb sétányokat, hol a pavillonból játszó cigányzeneszó mellett sétáltunk, s confettivel dobáltuk a szembejövőket... A Szt-Anna tóhoz azonban már nem volt időm felmenni, hiszen igy is fél 5h lett, mire elindultunks fél 7h mire Csíkszeredára visszaértünk. Ott jelentkezésemkor az 1/c. oszt. vez-je megdöbbent arccal fogadott. — “Pár perccel ezelőtt vettem a hirt, hogy Szelevényi szds. fél 6h-kor elesett. .. Csak ma reggelre tudott szbs-áról bevonulni, mire rögtön ebédutáni indulással egy 6 fős cső. jőr-rel hírszerzőbe küldtem az Uz völgye és a város közé, nehogy arról felől esetleg meglepő támadást kapjunk ... A lelkére kötöttem, hogy csak hírszerzésre szorítkozzék és semmiféle akcióba se bocsájtkozzék ... S ime mégis ... Részleteket persze még nem tudok.” Lélekszakadva rohantam a táb. cső. szksz. elhelyezési körletébe, de hiába, mert a jőr még nem vonult be, s igy ott még nem is tudtak a szomorú hírről. Csak a száraz tényt tudtam tehát az éj folyamán — mert máskor szinte lehetetlen volt vonalat kapni — az illetékes kerpság-nak bejelenteni. Másnap — aug. 28-án — ismét kiszállásaim voltak, igy csak este tudtam meg a közben bevonult jőr-től, hogy sürü erdőségben egy ösvényen mentek, hol minden csendes volt körülöttük, s csak távolról hallottak aknarobbanásokat, s egyéb harci zajt. Később azonban egy tisztáshoz ér15
