Eger - hetente négyszer, 1944
1944-02-12 / 24. szám
EGER 1944 február 12. it ái KÖNYVEK ÉS ROMOK A régiek'szebben és íenkölteb- ben olvastak, mint a mai nemzedék. Most pillanatnyilag valóban másról van szó. Ezekben az években a jobb jövő reményében lassan, megfontoltan pusztítjuk kultúránkat, mint szakavatott gyilkosok, pedig ezt a kultúrát őseink, atyáink és barátaink építették. A pusztulásban azonban hírek érkeznek arról, hogy Európa bizonyos pontjain, ahol mindig hittek az Írásban, szétlőtt házak pincéiben, templomok romjai között, repedezett tűzfalak tövében emberek régi könyveket szednek elő a megkopott kabátok alól és a szatyrok mélyéről. Okosan forgatják az égett szélű lapokat. A veszedelem és magány pillanatában úgy látszik az emberek alázatosan visz- szatérnek a könyvhöz. Verset és drámatöredéket olvasnak, mely egy tavaszi kertről, vagy tájról, egy fiatal leány szőke hajáról, vagy játszó gyerekekről szól. Az Utas, aki a híreket hozza, elmondja azt is, hogy ezek az emberek komolyan és odaadással olvasnak. Az előbb vették számba gyermekeiket, megmaradt kincseiket, még füstölnek a romok, korom és por terjeng a falak és utcák felől, de már megnyugodtak. Emberek; olvasnak. Régi szerzők müveit veszik elő, melyek ha tanításnak kevesek is- voltak, vigasztalásnak jók. Úgy olvasnak, mint őseik. Huxley-nél olvastam: „az irodalmi szellem próbája az, hogy az ember érzi-e a szavak mágikus erejét és hatalmát, Az irodalom technikai, szóbeli része egyszerűen a mágia továbbfejlődése. A szavak az ember első és legnagyobb találmánya. Az ember nyelvvel egészen új világrendet teremtett; nem csoda, ha szerette a szavakat és hatalmat tulajdonított nekik! A varázslók szárnyas, dallamos szavakkal nyu- lakat bűvészkedtek elő üres kalapokból és lelkeket az elemekből. Utódaik, az írók folytatják ezt a mesterséget. Összeillesztik a szavak verbális képleteit és amikor kiejtik őket, reszketnek a gyönyörűségtől és félelemtől. Nyulakat elővarázsolni üres kalapokból ? Nem rossz. Az írók varázsigéi azonban még körmönfontabbak és hatalmasabbak: érzelmeket varázsolnak elő üres agyakból. A legsületlenebb megállapítás is, ha író művészete önti formába, hallatlanul jelentőssé válik.“ A fiatalember, aki e szavakat mondja, aféle antik regényhős és az a regény is. (Nyár a kastélyban. 1925—1943.) Szereplői egy régi kastélyban irodalomról és versekről vitáznak. Persze a felületen azóta sok értelmetlen dolog történt, de a regény hősei, a régi tisztes olvasó és a kibombázott családfő között van valami azonosság. A régiek munka utáni estéken vagy ünnepek csendjében gyérfényű lámpák mellett olvastak otthonaikban. Hittek a könyvnek és az írónak. Ismerték a betű mágiáját. Érzékeny és finom ujjakkal vették kezükbe a szálkás papírra nyomott könyvet, mely vagy a hazai nyomdák valamelyikéből vagy külországból érkezett. Ezek az emberek a családban ebédek és vacsorák után Vörösmartyt, Dickenst, Tennysont, Blaket, Brentanot, Flaubert-t vagy Pascalt olvastak és megérdemelték ezeket a könyveket. Ebben az időben a fiatalok még hárfán játszottak, boldogok voltak és azt hiszem épúgy mint Huxley hősei illedelmesen viselkedtek, ha a házhoz idegen érkezett. Az ismeretlen olvasó, aki egy veszedelmes éjszaka után lakása vagy háza romjain ül és hunyorogva figyeli a megvilágosodó látóhatárt, Goethe verseket olvasott. Az Utas azt mondja, hogy az év elején ezt is látta Nyugaton. Honnan ez az alázat ? Honnan ez a megokolatlan vágy a könyv után ? Miért nem olvasnak ma már Nyugaton csak újságot, csak folyóiratot, csak mozgalmi könyveket? Mi történt az éjtszakában és az emberek lelkében, hogy ismét visszatérnek a könyvekhez? Miért tartják alkalmasnak erre a régi szerzőket ? Honnan van az, »hogy az olvasás üteme egyszerre így megszelídült ? Azt hiszem ezt mondtam az Utasnak : amikor az élet bizonyságai, a kenyér, egy horpadt kancsó, ruhafogas, mosóteknő elmúlnak, akkor bizonyosságokká válnak a bizonytalanságok és az apró dolgok, mint a futó felhő, tavaszi szél, hajnalok és párás alkonyatok. A kifosztott emberek most ezek felé fordulnak és a megmaradt könyvekhez, melyek hűen őrzik a tűnő dolgokat. Hinni kezdenek régi varázsigékben. Ebergényi Tibor. Sokba kerül az, ha vén ember fiatalokkal mulat Eger, február 12. Farkas István hetvenkét esztendős egri lakos eladott egy darabka földet 2400 pengőért. Az üzlet felett érzett öröoie nagy áldomásba torkolt. Bement az egyik korcsmába és szórni kezdte a pénzt. A korcs- máros a vén duhajkodót figyelmeztette a mértéktartásra és főképp arra, hogy igen fogy a pénze. Farkas Istvánt egyik józanabb pillanatában rábeszélte arra, hogy szá mólja össze a pénzt és megőrzés végett adja oda neki: ha kijózanodik, vissza fogja neki adni. Az események ezen állapotában még 1810 pengő tartózkodott Farkas István lajbija zsebében. A szép sző azonban sem igen használt a fiatalos temperamentumú aggastyánnak. — Négy fistalkorút vett maga mellé, akikkel lakására vonult és ott folytatták az áldomást. Másnap reggel, amikor sz áldomásnak vége szakadt, Farkas István szédelgő aggyal, de elég világosan látta, hogy egy garas nem maradt a zsebében. Mi történt, mit csinált az éjjel, azt nem tudta. így hát elment a rendőrségre és feljelentette mulatozó társait. A nyomozás megállapította a négy fiatalkorú személyazonosságát. Két suhancoál nem találtak semmit, az egyik fiatalkorú lánynál 300 pengőt fedeztek fel, a másik fiatalkorú pedig a többi jpéözrt vitte el. Eddig azonban nem akadtak apró lábai nyomára. Állítólag a mulatozást követő legközelebbi vonattal elutazott. Útiköltsége és egy két heti élelem az ellopott 1500 pengővel biztosítva van. Azután meg majd csak elfogja a rendőrség. bummdsmunkősokat fogadnak a heuesmegyei szőlőgazdaságok a munkabérek egészségesebb kialakítása céljából Hevesy Gusztáv ny. vm. főjegyzőt választották a vármegyei hegyközségi tanács elnökévé Heves vármegye hegyközségének igazgató választmánya csütörtökön délelőtt gyűlést tartott Egerben a vármegyeháza nagytermében Dőry Gyula elnöklete alatt. A gyűlés tárgysorozatának legfontosabb pontja a szőlőgazdaságok muakáshely- zete volt, különös tekintettel a rendkívüli magas munkabérekre. Ebben az ügyben először Oszvald Géza szólalt fel és tett javaslatot. Hangoztatta, hogy a hegyközségi tanács tudatában van hivatásának 8 innen sohasem indulhat ki olyan értelmű intézkedés, vagy terv, amely a munkásság érdekei ellen szól, 8 ne kívánja megadni a mu ikasnak a méltó bért. A bérek azonban ma már olyam mértéire emelkedtek, amelyeket a szólősgazdaság nem bír ki s amelyeket adózási szempontból az adókivetó hatóságok nem is számiíhatn&k a termelési költségekhez, mert a hatóságilag meg állapított munkabérek az irányadók éhből a szempontból. Másik súlyos kifogás az, hogy a szőlőmunkások este hat órakor leteszik a szerszámot és hazamennek. Pedig a nyári időszámítás az órákat egy órával előre igazítja. Gondoskodni kell minden körülmények között arról, hogy lehetséges és észszerű munkabérek alakuljanak ki s ezért lehetővé kell tenni, hogy szőlőgazdaságok sommás munkásokkal dolgoztathassanak. Éppen ezért illetékes helyre kell fordulni, hogy & szóló- munkásság számára kenyérgabonát utaljanak ki. A közellátási felügyelőség jelenlévő képviselője kijelentette, hogy a szőlő munkásság, mint summás- munkásság jogosult kecyérgaboDa igénylésére s ez a mennyiség legfeljebb havonként két mázsa lehet. A további felszólalásokban a várAmire a Szervitarend alapítói tanítanak Vérzivataros idők jártak, pusztított a testvérharc Itália földjén, forrong és nyugtalanította a világ lelkét a 13. század elején, 1233 as írtak, amikor az isteni irgalom megelégelte & vérontást. A Fájdalmat Istenanya hívó szavával, onnan ahol legjobban izzott a gyűlölet, legbővebben patakzott a drága testvérvér. Firenze városából emelte magasra azt a hét nemes ifjút, akiket a mindenkori szereietlenkedő, bé- kétlen világnak példaképül szánt az egyetértésre. A Szenvedők Királynőjének akarata folytán ők lettek a szervitarend alapítói. Az Isten kegyelme a harcoló felek közül, az egymással ellenségeskedő pártokból választót ta és a megbékélés, a szeretet erejével egészen eggyé kovácsolta őket. megye szólósgazdatársadalma aziránt terjesztett elő kívánságokat, hogy a MAStOBSz magasabb áron váltsa be a beszolgáltatásra elfogadott boruiennyiséget, mint, eddig tette. A következőkben a hegyközségi tanács megtartotta közgyűlését és Dőry Gyula felszólalása után, aki kegyelete« szavakkal emlékezett meg az elhunyt Okolicsányi Imre tanácsi elnök érdemeiről, az elhunyt elnök emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Az elnöklő alelnök ezután az igazgató választmány nevében javaslatot tett az elnöki szék betöltésére és javasolta Hevesy Gusztáv Dy. vármegyei főjegyző megválasztását. A javaslatot a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és kül- döttségileg hívta meg az új elnököt. Hevesy Gusztávot először Dőry Gyula üdvözölte. Az új elnök válaszában rámutatott azokra a nehézségekre, amelyek a szőlőtermelés elé tornyosulnak s a maga részéről ígéretet tett, hogy tisztességgel, szorgalommal, igazságossággal és önzetlenséggel fogja szolgálni & vármegye szőlősgazdáinak ügyeit. A jelenlévő dr. Szabó Gyula alispán üdvözölte ezután az új elnököt, régi atyai barátját s üdvözlő szavakkal fordult a tanács elé, amelyben most volt alkalma először megjelenni, mióta az nlispáni méltóságot viseli. Hangsúlyozta, hogy az érdekképiseleti szerv közel áll a szívéhez és készséggel ajánlja fel a maga és munkatársai segítségét bármilyen ügyben, mert tudja, hogy huszonnyolcezer holdat kitevő mi- velési ág munkásait segítheti becsületes céljaihoz. Az alispán bejelentését nagy lelkesedéssel fogadták a közgyűlés tagjai. A megbékélt szeretetben összeforró életelv alapján állította ezután őket munkába az emberi gonoszságok miatt szenvedő Istenanya, & Fájdalmas Szűz. Maga az Isten láttatta meg velük, milyen átkos a viszály, milyen borzalmas a gyűlölet, és boldogító a szeretet az embertestvérek között. A Szent Atyák célkitűzése ez volt. Békét, szerete- tet vinni a gyülölködők közé. El- csititani a lelkek, az elvek háborgását és megnyugvást, egyensúlyt varázsolni a tzivekbe. Ahol pedig ezt nem tudják megvalósítani az emberi gonoszság, rosszakarat és számítás miatt, ott megtanítani az ártatlanokat hosszan tűrni, Isten akaratán megnyugodva szenvedni a Fájdalmas Szüzanya példájára. A Hét Szent Alapító életét irányító szellem alaptörvénye természetesen az Isten szeretető volt. Erre épült minden más törvénye és meg-
