Eger - hetente négyszer, 1944
1944-02--04 / 19. szám
2 EGER 1944. február 4. Szabályozták a textilkereskedők haszonkulesát szegénygondozó nővérek maguk végzik el a környezettanul mányi. Ez a környezettanulmány természetesen emberi kutatás, nem hat a vesékig, tévedéseket és megtévesztéseket teljességgel semmiesetre sem zár ki. Be az így kialakult elbírálás sokkal tökéletesebb és valóságnak megfelelőbb, mint mikor az utcán elénk álló szegény érdemességét találgatjuk s ruhájáról, testi nyomorúságának külső jeleiről akarjuk leolvasni, hogy adjunk-e és mennyit. Ds honnét a tévedések, méltánytalan elbírálások, amikről a közvélemény hangosan is megszólal? Lássunk eseteket. Kimegy a két nővér, mert gondozásra szoruló szegényt jelentettek nekik. Mikor megérkeznek, kétféle környezetet találhatnak: irigy, vagy nagyon is jóakaró utcát, szomszédot, ismerőst. Ezek aztán összefognak s félrevezetik a környezettanulmányo sókat. Ha irigyek, akkor a szegény húzza a rövidebbet, ba túlságosan pártolják, akkor pedig a Szegéaygon- doző, meg a szánandó társadalom jár rosszul, mert megint botránkoz- ni kénytelen, hiszen érdemetlennek jutott az alamizsna. S a félrevezetés akár sikerül, akár nem, a Szegénygondozóval valaki mindig elégedetlenkedik. Az sem ritka eset, hogy hálátlan gyermekek hasznavehetetlen öreg szüleik eltartási kötelességét át akarják játszani a társadalomra. Házat, főidet elöröklik, s az öregeket pedig kilökik. Mikor & Szegény- gondozó Hivatal erre rájön, igyekszik érvényt szerezni a kisemmizett szülő jogosultságának a gyermekeivel szemben. Ebből huzavona támad s egyszer csak az a súlyos vád jár házról házra: a Szegénygondozó már megint nem akar segíteni a rászorulón. Elkérik a sok pénzt, de a szegény nem sokat lát belőle! Vannak aztán olyan határesetek is, amiknek elbírálásánál önhibáján kívül kerül gyanúba a Szegénygoa- dozó. Valamelyik szegény támogató nélkül nehéz munkában öregszik el. Mikor jelenti valaki, akkor még van péhány dekagramm munkaképesség benne. Az ismerősök mindennap látják, de a munkaképtelenségbe való lassú átmenetet éppen a közvetlen környezet nem szokta érzékelni, mint ahogy öregedésünk, vagy fia- talodásunk legélénkebb észlelői nem azok, akik mindig együtt vagyunk, hanem akikkel évente egyszer-kétszer találkozunk. Kimegy most a két apáca s megállapítja a fogyó életerőt és hanyatló munka- képességet. Már csak alig van valami a tartályban. Szemük nem szokta meg ezt az öreget, mint a mindennapi ismerősöké. Tehát az új látás biztosságával is, meg felebaráti szánalomból is gondozásra, vagy segélyre ítélnek olyanokat, akiknek az öneltartásra tán futna még egy hétig. S akkor jön megint a vád: a Szegénygondozó munkabíró embert támogat, az igazi szegények megint kevesebb jut. Azután ott vannak a saját hibájukból bajba jutottak esetei. Részegség, könnyelmű élet juttatta rossz sorsra az illetőt. Akik közelről látták ezt az életet, szigorúak, sokszor könyörtelenek a nyomorulttal szemben, mert nem felejtik neki, hogy dorbézolt, vagy henyélt, míg fiatal volt. Az irgalmas szeretet azonban csak azt nézi, hogy Ínségben van a felebarát s nyújtja a segítséget. Megint szárnyra kél a hír az utcából: A Szegénygondozó is olyanoknak ad, akik nem érdemlik! Ami pedig a szemérmes szegények ügyét illeti, röviden csak ennyit. Minél szemérmesebb a szegény, annál inkább rászorul a külső segítségre ! De viszont annál nehezebb is rátalálni, felfedezni. A Hivatal van legmesszebb tőlük, s bizonyára közelebb van hozzájuk éppen a vádló. Tehát ne vádoljon, vagy gyanúsítson, hanem jelentse az Egri Normának. Ha tehát Egerben valahol szemérmes szegény halódik, azért leg- kevésbbé az Egri Norma vezetósége felelős. íme, így születnek a közmondások, ezekre a látszatokra épült fel az ítélet, amivel vasárnap elmarasztaltak minket. * Van azonban még egy magyarázat, ami teljesen mentené az előadót- Ha úgy értette az Egri Norma hiányait, hogy azért a társadalmat akarta felelőssé tenni, nem a vezetőket, akkor nagyon jól van. Ha felelősségre akarta vonni az egrieket azért, mert megkísérlik félrevezetni a környezettanulmányozókat, mert a hibájukból ínségre jutottak szaporítják a szegények számát, mert hálátlan fiaik ntcára lökik öreg szüleiket, stb. mondom, ákkor nagyon jól van. Jól van, mert a közönség felsült, s a maga fejére olvasott igazságnak tapsolt. Amennyiben ez így volna, akkor repülj te nehéz kő, repülj csak visz- sza ! De ne essél e bátor ember fejére, még csak ne is a tyúkszemére, hanem a kezeügyébe. S arra kérjük, fogja meg s teljes erővel repítse azok felé, akikről a beszéd hevében megfeledkezett. Kik ezek? A szívtelenek, akik nem, vagy alig való kis összeggel rójják le adójukat az egri szegényügynek. Az egri Szegénygondozó munkája miattuk nem tad úgy segíteni, mint ahogy szeretnők. Dr. Kiss István az Egri Norma intézőbizottságának tagja. — Rz ÚJ élet regéngtárántt hetenként megjelenő 30 filléres ifi- setei kaphatók a Kér. Sajlőnűw kitti kőnyvktrttkedéséhm Hirdessen az „EGER“-ben Eger, február 4. Szász Lajos kézellátási miniszter a Kereskedelmi és Iparkamara szokásos havi gazdasági tájékoztató értekezletén a texlilárak kialakításának kérdésével foglalkozva, kifejtette, hogy meg kell maradni a százalékos kulc3 alapján történő árrés megállapításánál, azonban az árrést maximálni kell. A hivatalos lap vasárnapi száma már közölte a közellátásügji miniszternek idevonatkozó, tehát a textiláruk legmagasabb nagy és kiskereskedői haszonkulcsának, valamint fogyasztói árának megállapításáról szóló rendeletét. A rendelet mindenekelőtt kimondja, hogy minden kereskedő büntetőjogi felelőssége mellett maga köteles megállapítani az általa forga- lombahozandó textiláru legmagasabb eladási árát. Ez az ár nem haladhatja meg a beszerzési, illetőleg előállítási költség és a bruttó haszon együttes összegét. Az utóbbit a rendelet mellékleteiben foglalt kulcsok alapján kell kiszámítani. A táblázatok pontosa» megszabják a bruttó haszonkulc30t a bármilyen nyersanyagból készült, 50 cm és ennél szélesebb szöveteknél, szövetkendóknél, lakberendezési textiláruknál és kárpitos kellékeknél, kötszövött árúknál, rövidáruknál, zsákoknál, ponyváknál és feötélveró- áruknál, a koufekcióuált textiláruknál, a kalapoknál, kalaptompoknál, valamint sapkáknál és egyéb textilcikkeknél. A rendelet pontosan meghatározza, miképpen kell kiszámítani a kereskedőnek & belföldi előállítást textiláru, továbbá a külföldről behozott textiláru fogyasztói árát. A rendelet értelmében a kereskedő köteles a kiszámított fogyasztói árat magán az árun feltüntetni, még pedig pecsét és bevasalás stb. útján. A fogyasztói árral megjelölt árut az eladáskor fogyasztói áron kell számlázni. A hatóságok az árakat ellenőrzik, illetve a hatóság felhívására a kereskedő hiteltérdem- lő módon igazolni tartozik a kiszámított fogyasztói árat. A rendelet, amely az árrés maximálásával, ki- lönösen a külföldről származó textiláruknak túlzottan magas árának kialakulását akadályozza meg, az ezu<án beszerzett cikkekre a kihirdetés napján lép életbe, a rendelet közzététele előtt beszerzett éa a fogyasztói árral meg nem jelölt ároknál pedig febrnár 21-tól érvényes. Egy laikus a boxmérkőzésen Az elmnit vasárnap délután nagyjából kiolvastam újságjaimat és félig meddig álomra hunyt szemekkel elmentem az Egri Levente Egyesület ökölvívóinak házibajnokságára a Városi Színházba. A közönség. Lassú nyugalmam csak addig tartott, amíg be nem léptem Thália szent csarnokába. Mert attól, amit ott láttam, egynéhánnyal többet vert a szívem. A színházban mindössze 670 férőhely van eddigi számítások szerint, de most & közönség létszáma körülbelül ezer körül mozoghatott. Tetejébe ez a tömeg kilenc vencyolc százalékában kiskorúakból és csaknem kivétel nélkül férfiakból állt. A két páholysorban és a földszinten mindössze két nőt sikerült felfedeznem: azok azonban csodáktosképen idősebb korosztályhoz tartoztak. Ez volt az első rejtély, amit nem tudtam megfejteni. A közönség az egyik pillanatban csak morajlott, mint a kitörni ké- szüió vihar, a másik pillanatban elcsendesedett, majd fütyült, ordított, ahogy a száján kifért. Igyekeztem felocsúdni a hirtelen reám rohanó és kábító benyomásokból. Közel nyomultam a ringhez. Ahogy odaértem, épen két 16 — 18 év körüli 55—56 kiló súlyú levente ment egymásnak a gongütésre. Először kerülgették egymást, majd az ügyesebbik egy hirtelen lendítéssel ellenfelét igen csúnyán arcontalálta. Erős iramban mentek újból egymásnak és egy másik ütés nyomán az egyik küzdő orrából folyt a vér. Néhányszor beleharaptam a szám szélébe, mert a ringben lévő leventék arcáról a második, de különösen a harmadik menetben, azt olvastam le, hogy egymást meg akarják semmisíteni. Én egyszerre drukkoltam mindkét versenyzőért. Az egyiknek azért, hogy ne üsse meg a másikat úgy, hogy csorogjon a vér a szájából, a másiknak ugyanezért — megfordítva. Az egyik könnyűsúlyú menetnél két egyenrangú fél igyekezett puhítani egymást. A két fiú komolyan vette a dolgot és az egyik veszélyes menet után a másik következett. A karzat legtetején is lélegzetet visz- szafojtva hallgatott a nézősereg. És ebbe a kísérteties csendbe az egyik türelmétvesztett néző minden idegszálának megfeszítésével elkiáltja magát: „Sanyi, üsd ki az orrából a náthát!“ Nagy derültség követte a baráti biztatást. Sanyi azonban nem fogadta meg, mert a harmadik menetben három olyan „flemmet“ kapott (ezt a kifejezést is itt tanultam), hogy kiszámolták. A gyors egymásutánban pergő küzdelmek között volt néhány, amit jÓ8zivvel végig tudtam nézni. Két tizenhárom éves „harmatsulyúíl gyermek öltötte fel magára a harci mqzt. A keztyű aránytalanul hatott
