Eger - hetente négyszer, 1944

1944-01-31 / 17. szám

2

EGEK

1944, január 31,

gek kemény hirdetése és az erkölcsi törvények minden irányban való megtar ás& ma időszerűtlen és he— Ami az elsőt illeti, tagadhatatlan, hogy nem ritkán hangzik el, de alaptalanul hangzik el.

— Kérdem: egyes jelentéktelen és a tudományos theológiát számitó eseteket kivéve, hol van itt ma hitvita ? Mi, katolikusok, nem számítjuk hitvitának, ha nemkatolikus oldalról a predestinációt hirdetik és állítják, hogy a hit egymagában, jó cselekedetek nélkül üdvözít és a többi eltérő tanításaikat előadják. Ámde azt se vegyék hitvitának, ha mi meggyőződésünk szerint krisztusi tanainkat hirdetjük és egyházfe- gyelmünk megtartását kívánjuk. Az eltérő tanítások hirdetése hitvitának egyik oldalon sem nevezhető. Annak követelése pedig, hogy ezeket hallgassuk el, nem kevesebb kívánság, minthogy a protestantiz mus szűnjön meg protestantizmus, a katolic'zmus pedig szűnjön meg katolicizmus lenni. Hitvitákról ma ko- molyau beszélni nem lehet.

— Ami pedig a felekezeti békének észrevehető nyugtalan hullámzását illeti, mi katolikusok ennek

— A felekezeti béke ügye mellett azt a másik kívánságot, amelyik egy tem olyan kemény és követelő, hanem a modern gyöDgeséghez si- mulóbb vallásosságot kíváo, nem szabad elhanyagolnunk, mert katolikus körökben is gyakrau találko zunk vele. Keresztény vallást kívánnak ezek, de olyat, amelyik nem alkalmatlankodik dogmatikus igazságokkal és kemény erkölcsi törvényekkel, hanem van egy mindent megbocsátó Krisztusa, Istent itt-ott szolgáló embere, kegyesen moralizáló és ünnepségeket rendező egyháza.

— Ma a társadalomnak erőre, kitartásra van szüksége és a nemzetet kemény türelemre kényszeríti az élet. Mi adhat azonban nagyobb erőt, mint az öntudat, hogy él fölöttünk az Isten, aki munkát, kötelességteljesítést követel, akinek segítségére főleg az számíthat, aki maga is tesz. Acébsithatja-e valami is keményebbre a haza és a nemzet szeretetét, mint a Krisztus vallása,

— Pázmány nemzetpolitikai nagysága az elgondolásban, szívósan vezetett és érzelmek fölé emelt tevékenységben van, melyet a magyarság egyesítése érdekében folytatott.

— Idejében háromfelé szakítva az ország földje; háromfelé szakítva szenvedett a nemzet teste és kétfelé szakítva gyengült a lelke. A török, a német és Erdély uralta az országot és nemzetet, a protestantizmus pedig szétszakította az egykori vallási egységet.

lyette egy mához illőbb úgynevezett „emelkedettebb“ vallási felfogást vár el.

tényét őszintén fájlaljuk. Valljuk, hogy ennek a hittételekhez semmi köze, hanem az ember érvényesülni akaró öntudatából, igaz, avagy vélt jogok sérelméből, a hittestvérek méltánytalannak látszó előretöréséből vagy hátraszorításából ered, mind az egyik, mind & másik oldalon.

— E pontban mi katolikusok igenis kifogástalanok iparkodunk lenni. Ami a jogokat ilieli, mi senki igaz és meglévő jogát nem szándékozunk sérteni, de ne vegye seDki békebontásnak, ha a magunk jogát sértetlenül megőrizzük és megtartjuk.

— Mi, katolikusok, hittestvéreink érvényesülését nem kívánjuk egyedül azon a címen,- mert katolikusok, de igenis kívánjuk, hogy egyenlő rátermettség esetén senkinek se legyen hátránya, hogy katolikus, se előnye, hogy nemkatolikus. És ha ez m»gvan, mi nem izetlenkedünk; ha nincs meg, igazságot kívánunk, ami nem békebontás.

amelyik még az élet áldozatát is megköveteli e kettő szolgálatában. Van-e összefagóbb erő, mint a felebarátot felebaráthoz nem utasító, hanem parancsoló krisztusi törvény? És hol az erősebb és hatásosabb törvénymegtartó szankció, mint az Isten előtt örök kárhozat terhe alatt kötelező felelősség ?

— Őrültség és gonoszság lenne, ha épp ma az országot és nemzetet ettől a legnagyobb erőforrástól és acélosítótól, Krisztus vallásának öntudatos és életbe átvitt hitétől, parancsainak támaszától megfosztanák.

— Igenis, ha valaha, hát ma szükség van, hogy Krisztus igazságait pozitíve, világosan és alaposan hirdessék, mint Pázmány cselekedte. Szükség van, hogy a kereszténység egész rendszere meggyőződésünkbe, életünkbe menjen át, hogy nemzetünk ne gyarló nádszállelkekből álljon, hanem a krisztusi erkölcs kemésy jellemeiből, akikre támaszkodni tud a hon és jövő.

— Pázmány itt csak érintett antireformációs tevékenysége elsősorban hitbeli meggyőződésből eredt, de hozzájárult ehhez a nemzet lelki egységének szolgálata is. ó az igazsága diadala mellett a visszatérítésben nemzete erősödését látta.

— Nemzetpolitikai tevékenysége azonban antireformációs működésétől független volt. Ennek végső céljául az ország integritását tűzte ki.

— A törökszállta területekre közvetlenül nem terjedhetett ki tevékenysége. Tudta, hogy az ottani magyarok a mindenhol élőkkel együtt sem elegek rabláncuk letörésére. Reálpolitikája a rész felszabadítását csak a nyugati keresztény fejedelmektől, elsősorban a bécsi császárkirálytól várta.

— Külön érdekesség Pázmánynak Erdélyhez való viszonya. Ennek fönáilását mindenkép pártolta és érdekében nagyon sokat tett. Az erdélyi fejedelmekkel állandó összeköttetést tartott fenn, információval ellátta, tanácsaival támogatta ókét, a király felé közbenjárásával elsimította nehézségeiket. Mindenképen magyar Erdélyt akart, hogy a csonka országon hatalmon lévő idegen szellem számításba vegye az itteni magyarságot, már csak azért is, hogy ne pislogj sson a Királyhágón túlra. Pázmány nemzetpolitikai nagyvonalúságát jellemzi még, hogy az integritásban egy autonóm Erdélyt is el tudott képzelni.

— Pázmány azonban nemzetpolitikai tevékenységébe nem vitte bele a vallási kérdést. 0 szeme előtt tartotta a nemzeti célt: az ország integritásának és a magyar nemzet életfeltételeinek biztosítását; ebben együttdolgozott, de vallási kérdésekben nem tárgyalt, nem alkudozott, nem egyezkedett.

— Miért? Azért, mert Pázmány katolikus volt. Hite tárgyát az Egyház által tanított kinyilatkoztatás és hagyomány képezte és élete az Egyház fegyelméhez igazodott. Ha 6 vallási kérdésekben érintkezést vesz föl, más okból nem tehette volna, minthogy hitét és Egyházát elfogadtassa, nem pedig azért, hogy alku és egyessége tárgyává bocsássa.

— A mai idők, ha nem is azonosak, de sokban hasonlók Pázmány idejéhez. Külső világ torzsalkodásai közt lebeg és remeg az ország, a nemzet. A jövő lehetőségei nemcsak nehézségekkel fenyegetik, hanem egyenest létét is veszélyeztetik. Hiba és bűn volna, ha e létet úgy látnék az események és a nagy nemzetek irányítóinak határozásától függőnek, hogy abba nékünk épp semmi beleszólásunk se lenne. Nemi Az események és a nagy nemzetek irányítói nem hagyhatják számítás nélkül azokat az országokat és nemzeteket, amelyek: értékek. Érték pedig minden ország és nemzet, amely léte kérdésében egységes és a végső áldozatokra is kész. Ennek kell lennie ma a mi egyetlen politikánknak!

— Ebben, hogy Magyarország és a magyar nemzet ezután is legyen és minden áldozatok árán független legyen, nincs véleménykülönbség katolikus és nemkatolikus között. Amint Pázmánynak egyetlen nemzetpolitikai célja volt: a magyar nemzet léte és fennmaradása, ügy ma is minden magyarnak ez a kívánsága minden áldozaton keresztül. Hazaáruió és nem érdemli meg a levegőt sem, aki a haza és a

nemzet létének kérdésében nem teljesíti természettörvény előírta kötelességét! Ebben az egységben a magyar katolicizaus ott van ás

ott lesz!

— Ámd8 végzetes hiba lenne és a nemzet érdekeit nem szolgálná, ha e létkérdésben szükséges összefogást holmi vallási összegyúrássá használná fel valaki, avagy jót akarva, a vallást és felekezeteket valami közösségbe kívánná működtetni.

— Nem kertelünk, hanem egyenesen kimondjuk, hogy véleményünk szerint mi katolikusok ebben már nem működhetünk közre. Nem tehetjük, mert mi katolikusok vagyunk, mert fölöslegesnek találjak, mert nem előnyős a magyar érdekekre.

— Mi, katolikusok, egyházfejedelmi törvényeink szerint más vallásokkal nem közösködhetünk. Ez a fegyelem egyeseknek tetszik, másoknak nem, de való és a történelem bizonyítja, milyen páratlan er*. Mi erről az erőről le nem mondnnk, ezt a fegyelmet nem lazítják éa rossz, engedetlen katolikusok nem leszünk!

— Fölösleges és nem előnyős az ilyen egyesítés. A hitetlenség, közönyösség, erkölcstelenség ellen minden intézméLyes egyesítés nélkül ép úgy küzdhet minden vallás és fslakezet. Tanulhat is egyik a másikától, mert hiszen egyik sem rejti el módszerét és eszközeit.

— Ennek az egyesfilésnek — mint említőm — ép a nemzet érdeke vallaná kárát, mert llanyhíta- ná azt a munkaintenzitást, amit a teljes lélekkel végzett vallási tevékenység eredményez. Kőzösködós esetén az elválasztó tanokat le kellene fogni, a külön öntudat — amely pedig nagy hajtóerő — letompul: tény hogy kisebb-nagyobb közömbösség következik. Mindezek olyan hátrányok, amelyek erősen levonják az egyesítés előnyének serpenyőjét.

— Mi, katolikusok, a haza és nemzet érdekében együtt küzdünk mindenkivel; vallási téren azonban szabadon akarunk dolgozni a hitetlenség, erkölcstelenség, lanyhaság, közömbösség ellen, a hitért, erkölcsért, vallásosságért, Krisztusért és Egyházáért. Annak nincs akadálya, hogy mások is ugyanezt tegyék.

— Pázmányról beszéli a hagyomány: az eseményekben, irodalomban elszórt szellemi értékekről volt előtte szó Heves természetével felpattant: „Ami lelki jót pedig bárhol találtok, megtalálván, az enyém!“

— Mennyi, de mennyi lelki jé, bölcsesség adatik Pázmány tetteiben, munkáiban! Találjuk meg e jókat és legyenek ezek a mieink 1

— Legyen a miénk Krisztusért hevülő lelke, legyen a miénk hazájáért és nemzetéért fáradhatatlan munkássága! De necsak legyen, ha-' nem eredményeket is hozzon általunk ! Erre ürítem e serleget!

Az egri érsek Pázmány-serlegbe- szádét a vacsora résztvevői több

Vannab-e ma hitviták?

Kemény vallásosság a nemzet ere]e

Pázmány, a nemzetpolltlkus