Eger - hetente négyszer, 1944
1944-09-16 / 146. szám
a ft Cl E B 1944. szeptember 16. % Rombolás, . . . építés Vetésforgó Országok égnek. Világrészek pusztulhatnak. Megbomlott az egész világ. Az egyed nem számít, nem anyagban, nem személyben. És mégis: A látás akaratával nézők, az ugaron vetni akarók mit látnak? Ne menjünk ki a nagy világba, maradjunk itthon: Magyarországon. A legkisebbek: mintha egyszerre mindazt magukénak mondhatnák, amiért eddig csak könnyezhettek, ami után eddig csak sóvároghattak. Ma sem birtokolnak, de fejüket felütik, hangjukat felemelik, szemük csillog. Fej hordozásuk, kiáltásuk, szemük csillogása azonban nem belülről indul ki. így nem is igazi. Hamis. A nagyobbak, de még mindig kicsinyek: a vélt öntudatoság, a gondolattal átfogott, a szellem mélyén nem létező értéköntudattal járnak körül a pusztulás mezején és kezüket vetésre emelik, de markuk üres. A nagyok az intelligensek: a megváltás vélt szellemét hordják homlokukon. A legnagyobbak: Ho- muuculusok. Keserű megállapítás! És mégis . . . „Mindig így volt a világi élet, Égyszer fázott, máskor lánggal égett!“ A történelem, mióta embereken keresztül alakul, mióta emberkezek irányítják, sohasem volt sima, tiszta, vértelen, könnytelen. Mindig több volt a hullámverés, mint a lágy, éltető simaság. Mindig több volt a könny, mint a mosoly. Megromlott- emberi természetünk folyománya ez. Önmagunktól istenített énünk kitermelése ez. Szolgaiságunk természetes folyománya ez .. . uralkodási vágyunk teremtése ez! Amikor a rombolás szelleme uralomra jutott, leüt a pusztító viharok alatt, vagy azok mellett, akik a pusztító tüzet felgyújtották, mindig akadtak — tehát most is akadnak — akik néznek, látnak, csendesen, hangtalanul dolgoznak és amikor a kellő pillanat elérkezik, alkotó, építő elemekké alakulnak át, de már van az építéshez szerszám, van alkotáshoz lélekerő, mert míg a viharok taréján lovagoltak sokan, ők csendesen megtanultak csak az Isten szeme előtt imádkozni, ők kiköszörülték szellemük kardját az elsötétítést sem kívánó kullogó mécses világánál, évszázados fóliánsok porral lepett sorai között. Ugyanakkor azonban észrevétlenül fent jártak a valóságos életben is. Nem kerülték el a könnytörlést sem, nem kímélték karjuk erejét sem a segítésre szorulóknál, de nem sajnálták apró filléreiket észrevétlenül elhullatni ott, ahol a nyomorúság, a szegénység lett az eszköze a romboló szellemnek. A kon- templáció és gyakorlati élet helyes szemléletének jól kimélyitett kettőssége a történelem épitö ereje és vigaszunk a ma dúló viharokban is. Elkészítjük a vetésforgót, de meg kell vizsgálnunk a pusztítás talaját is, hogy kellő időben készítsük elő a vetést, miután önmagunkat*, életterünket felszántottuk. Az anyag pusztítását, a szellem pusztítását máris látjuk. Hogy mennyi következik még ezután, nem tudhatjuk. Nagyon sokan vannak, akik a jelen pusztításában a maguk várának felépítését látják. Keleti és nyugati szellemáramlatok tombolnak. És a tombolásal ropják az élettáncot ezen szellemek vélt birtoklói. Kardok villannak, rozsda- mentesek a pengék. De a pengék nem edzett acélból készültek. Nem törékenyek, hanem tekerődzéssze- rűen hajlékonyak. Ahogy épen a kardok hordozóinak „kell“. Ahogy épen hasznos. Ahogy épen hozzáférhet egy-egy téglához, amiből egyéni vár épülheti És ezt látjuk a kicsinyeknél, a nagyoknál, erőseknél és gyengéknél. íme a terület, melyhez a vetésforgót el kell készíteni! És máris ülnek az esti szürkület névtelenjei asztalaiknál. Előttük a birtoktest nagyságát, á föld minőségét, az előző vetéseket feltüntető nagy térkép, az életterület szemléltető térképe. Vonják a vonalakat, rajzolják a betűket: földművesek, iparosok, kereskedők, papok, orvosok, tanítók, közigazgatás emberei, a tőke egyes tulajdonosai. Ha kevesen is, de vannak. Az ország különböző részén felvillan az imént említett kullogó mécses világa. Merev, érzéseket alig eláruló arcokat világítanak meg. Hogy miképen r nevezik őket? Névtelenek ők. És mégis meg lehet ismerni őket. Csendesek, szerények, visszahúzódók. Sokszor jobban visszahúzódnak, mint szabad volna. De megmagyarázzák. Még nincsenek készen. Nehéz készen lenni az igazi munkára. És még zúg a vihar igen erősen, mind több és több élet pusztul el a viharban és be sem*lehet látni, menynyi lesz még a pusztulás, de máris azon gondolkoznak az ismeretlen „nagyok:“ miképen lesz, miképen legyen majd! Gondolkoznak, terveznek, vetésforgót készítenek és kint járnak a romokon. Vannak romok. És a jó lelkek ott vannak, ahol a nyomorultak jajgatnak, ahol az árvák bolyonganak, ahol az özvegyek megfásult tekintete szinte a semmibe mered. És mert ez igy van, vigasztalódunk: átalakult az élet egyesekben, feltámadt a szociális szív egyesekben, szocializálódik az ember a magyar élettérben. Minden elpusztulhat, minden anyagi érték tönkre mehet. Ezt az értéket nem tudja elpusztítani senki és semmi, ez az Ígérete, biztos ígérete a felépülésnek. —sző— ÉRTESÍTEM Eger város és környéke közönségét, hogy a volt Páncélféle «ŐRANGYAL» gyógyszertárat átvettem és megnyitottam. —-■■■ - =r--------E ger, 1944. szeptember hö 16. Polónyi Tibor ggóggszeaész. Engesztelő szentségimádási órát tartanak a főszékesegyházban minden csütörtökön Fi'sy Miklós dr. prépost, kanonok, Eger főplébánosa az alábbi felhívást tette közzé az Egri Katolikus Tudósító legutóbbi számában: Kedves Híveim ! < Aranybstűkkel írva székesegyhí- znak homlokán ezt a buzdító felhívást olvashatjuk: Jertek, imádjátok az Urat! Ha valamikor időszerű volt követni ezt a felhívást és imádva venni körül az ott lakozó Úr Jézu3 Krisztust, nem még inkább sürgető-e ma, nemzeti megpróbáltatásainknak ezen súlyos napjaiban? Éppen azért mint Isten kegyelméből közétek állított lelkipásztor, én is felétek kiáltom ezt a felhívást: Jöjjetek, imádjuk az Urat! Kérleljük meg az Oitáriszentségben rejtőző Úr Jézust. Sokak óhajának teszünk vele eleget, de különösen az Úr Jézus és a Boldogságos Szűz Anya Szíve vágyának is, ha a mai idők komolyságának megfelelően szórón- gattatásaink enyhítéséért egyház- községünk hívő serege bizonyos napokon ünnepélyesen és közösen megkérlelő imádási órákat tart a székesegyházban. Tennünk kell ezt annál is inkább, hogy lássék meg városunk vallásos arculatán, hogy a háborúnak immár hatodik évében tartunk, amikor igazán szüksége támad annak, hogy belső fronton is hajtsuk végre a végső lelki eröösszefogást. Felhívom tehát szives figyelmeteket a következőkre: Szeptember 21 én, csütörtökön délután (egyelőre) 6 (hat) órai kezdettel a székesegyházban ünnepélyes megkérlelő szentségimádási órát tartunk, s attól kezdve ezt minden hét csütörtökén megismételjük mindaddig, míg az irgalmas Isten az igazságos és boldogító béke áldásában nem részesít bennünket. Az imüdási őrá elején rövid szentbeszéd lesz, s utána kiosztott imafüzet szövege alapján végezzük kitett Oltáriszentség előtt a megkérlelő ájtatosságot. Arra kérlek titeket bizalommal, hogy jertek és imádjátok az Urat! Legyetek ott valamennyien, fiatalok és öregek, férfiak és lók, munkások, munkaidők, tisztviselők, diákok, szóval mindenki, aki várja Istentől a béke áldásait és ezért valamelyes áldozatra és állhatatos imádságra is indíttatva érzi lelkét. Most kell megmutatnunk azt, ■hogy bízunk e az Isten jóságában, melyet nem érdemiünk ugyan meg, dé sok imával és áldozattal elérhetjük, hogy mozgalmunk sikeres lesz, az Úr kegyes lesz hozzánk, s lehajol az ellenségtől körülvett magyar néphez! Vizg Miklós dr. plébános. AZ EGRI ÉRSEKI URADALOM ghzdhsAgi udvarában ŐSZI ALMA KAPHATÓ! Itt az „Éva férjet kedvezményi Az Eger estek sorozatában elérkeztünk az idény utolsó estjéhez. A nagysikerű sorozat a bemutatott kitűnő színvonala operettekkel és színművekkel csak elmélyített«! azt a meleg megbecsülést, amelyet az Eger olvasóközönsége érez a debrecen—egri színtársulat és igazgatója, Baleznai Unger István iránt. As igazgató az ntolsó Eger est alkalmából Szabó Samu kacagtató operettjét tűzte műsorra. Az „Éva férjet fog“ előadását eznttal is az fog“ című operett ss utalványa operettegyüttes kitűnőségei viszik sikerre. Az „Éva férjet fog“ kedvezményes utalványát alább közöljük: Utalvány az „Éva férjet fog“ operatt szeptember 18-i előadására. 1 drb. fiz újabb légi támadások tapasztalatai Hogyan védekezzünk a kis bombák és a fedélzeti fegyverek ellen A lakosság magatartásával kapcsolatban néhány szót kell mondanunk az ellenség legntóbbi élő célok ellen iutézett légitámadásainak harcmodoráról. E támadások alkalmával tömegesen ledobott kisméretű 8—10 kg. súlyú repeszbombák és mindenféle űrméretű fedélzeti fegyverek alkalmazása kétséget kizárólag beigazolta, hogy az ellen- lenség által hadifontosságúnak nevezett célokon kívül támadásai most a fegyvertelen polgári lakosság, állatok stb. ellen is irányul és mond hatni válogatás nélkül igyekszik elpusztítani minden életet. Létkérdés tehát, hogy ez új támadó eszközök ellen a szükséges és hatásos védekező lehetőségeket megtaláljuk és alkalmazzuk is. A 8—10 kg. súlyú repeszbombáról tudónak kell, hogy becsapódásra azonnal robban, egészen kis, kb. 1 cm. átmérőjű, bofbtvaéles repe- szekre bomlik, a repeszek szórási területe pedig rendkívül veszedelmes, amennyiben például földön robbanva, a repsszek egészen a föld szine lelett vágódnak szét. Ebből következik, hogy szabad, sík terű-
